A héten jelent meg Kéri Katalin barátunk és szerzőtársunk új könyve Női élet, leánynevelés az újkorban címmel. Az írásokat megalapozó kutatások során a szerző az eszmetörténet, a vallás-, a művészet-, a sajtó-, az irodalom-, az orvoslás-, a politika-, a könyvtár- és a gazdaságtörténet, az antropológia, illetve a demográfia és a statisztika területéről is merített a téma kifejtését segítő, a leánynevelés és női művelődés egy-egy szűkebb területének megértését lehetővé tevő adatokat.
A források összegyűjtése során lényeges szempont volt a mikrotörténelem, a személyesen megélt múlt emlékeinek a kutatása is. Így került az egyes tanulmányokba számos olyan, nyomtatott vagy kéziratos magánlevelekből, naplókból, memoárokból, önéletrajzi ihletésű irodalmi alkotásokból, útirajzokból vett részlet, amelyek kiegészítik, életszerűbbé teszik, egyes esetekben más megvilágításba helyezik az oktatáspolitikai és eszmetörténeti források lányneveléssel és női művelődéssel, női élettel kapcsolatos tartalmát.
A problématörténeti csomópont, mint például az olvasási és művelődési szokások és lehetőségek, az anyaságra és a háziasszonyi- gazdasszonyi szerepre történő felkészítés, ahatás- és recepciótörténeti vizsgálódások mutatnak rá igazán arra, hogy az újkori lánynevelés és női művelődés történetében melyek voltak a lényegesen új gondolatok és törekvések, hogyan áramlottak korszakról korszakra és országról országra bizonyos alapgondolatok, művek vagy műrészletek. Ezek a kutatások mutattak rá arra is, hogy az újkori Magyarországon és Erdélyben hogyan jelentek meg és miként hatottak külföldi szerzők lánynevelési és nőkről írott könyvei, milyen fordítások és átdolgozások készültek ezekről, illetve hogy mi volt (volt-e?) tipikusan hazai a leányok nevelésében.
Hozzászólások