A napokban elhunyt Dobos László neves pécsi karnagyra, zeneszerzőre és pedagógusra emlékezünk, ki évtizedeken keresztül Pécs zenei életének meghatározó alakja volt, s emellett pedagógiai, hitéleti munkássága is igen jelentős. Hatalmas munkabírása, a közösség iránti elköteleződése példaértékű életutat, s nagy hiányt hagyott maga után.
Dobos László 1932. január 4-én született Dunaföldváron. Tanulmányait a dunaföldvári katolikus iskolában kezdte, majd miután családja Pécsre költözött, középiskolai tanulmányait a mai Széchenyi István Gimnáziumban folytatta. Gyermekkorában hegedülni, majd zongorázni tanult és klarinétozott is a gimnázium fúvós-zenekarában. Már tizenévesen vezényelt, ugyanis az akkori nehéz időkben volt, hogy énektanár sem volt az iskolában, így előfordult, hogy zeneiskolai képzettségével ő vezette az iskola énekkarát. 1950-ben érettségizett a Nagy Lajos Gimnáziumban. Az érettségi után évekig gyári munkás volt, majd a Baranya megyei Téglagyári Egyesülés technikusa lett.
Mikor végül mégis felsőfokú tanulmányokat végezhetett, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárképző tagozatán szerzett zenetanári diplomát 1959-ben, ahol Agócsy László, Antal György és Kincses József tanítványa, míg a Népművelési Intézet Felsőfokú Karnagyképzőjén Párkai István és Káldor György tanítványa volt. 1958-ban Tillai Auréllal közösen megalapították Pécs ma is működő, legpatinásabb kórusát, a Pécsi Kamarakórust, melynek 20 éven át társkarnagya volt. A pécsi Liszt Ferenc Zeneiskolában 1960-tól kezdett el szolfézst tanítani, majd 1967-től kezdődően 25 éven át volt az iskola igazgatója. A pécsi Jézus Szíve (Pius) templom ugyancsak ma is működő, a város egyházzenei életében elismert kórusát 1978-ban alapította, melynek 35 éven át volt karnagya. Karnagyi ars poétikáját ekként fogalmazta meg egy 2018-as interjúban: „Én mindig azt vallottam, akkor jó a zene, ha örömet okoz. Ezt a felfogást egész életemben igyekeztem megtartani és továbbadni a tanítványaimnak. A legszebb rész a karnagyságban az, amikor megszólal a mű, az a pillanat, amikor az addig a bensőnkben élő zene fizikai valóságában is életre kel. Ez jelentette a motivációt is az évtizedek alatt.” Karnagyként azonban nem csak már meglévő zenei művek hiteles interpretációjára törekedett, hanem maga is több egyházzenei alkotást komponált.
Zenetanári pályája mellett zenei műfordítással is foglalkozott: egyházi kórusművek szövegét fordította magyar nyelvre németből, latinból, olaszból. E feladat nehézségét ekképp foglalta össze egy 1994-es interjúban: „… ehhez a munkához nemcsak a nyelvet kell ismerni, hanem a muzsikához is kell érteni. A prozódiában vigyázni kell a szöveg „illeszkedésére”, és gondos munka kell ahhoz, hogy a fordítás költői legyen, ugyanakkor visszaadja az eredeti tartalmát is.” Több mint 120 zenei műfordítás köthető a nevéhez, melyek az interneten szabadon hozzáférhetők (linkje összeállításunk végén szerepel).
Vallásos nevelése révén elhivatottságot érzett a hitélet iránt is, s az 1980-as évek elején Bíró László atya bíztatására kezdett el felnőttek hitoktatásával foglalkozni. Pedagógia érzékét katekétaként is kamatoztatta: mintegy két évtizedig felnőtt-hitoktató kurzusokat tartott, ezekhez tematikát is kidolgozott, akárcsak a gyermekek játékos hittanoktatásához. E munkák mai napig széles körben ismertek és a szakemberek számára alapmunkáknak számítanak.
1992-es nyugdíjba vonulása után a Hittudományi Főiskolán kezdett el pedagógiát, majd kateketikát oktatni, s egyházzene történetet is tanított. Közel 20 éven keresztül oktatott a főiskolán, melynek tanszékvezetője is lett. Egyik legkedveltebb kutatási témája a barokk-kor zenei óriásának, J. S. Bach kantátáinak elemzése volt. Ezekről nem csak a főiskolai hallgatóknak, hanem az érdeklődők számára népszerűsítő előadásokat is tartott a Pius templomban.
Irodalmi munkásságát pedagógiai – leginkább játék- és családpedagógiai – tárgyú szakcikkek, könyvek, zenei elemzések alkotják, a Dunántúli Naplóba zenekritikákat és Hitélet című rovatba írt rendszeresen. Pedagógiai kötetei mellett három szépirodalmi alkotása is megjelent rövid elbeszélésekkel.
Szakmai elismertségét jelzi, hogy 1988-ban Kiváló Pedagógus díjat kapott, majd 2013-ban Udvardy György megyés püspök Dulánszky Nándor Hitoktatói Életmű Díjjal, 2018-ban pedig a város Pro Communitate Pécs Díjjal tüntette ki, 2006-ban pedig a Káplár László Emlékére létrehozott Jó Ember Díjra is jelölték.
Az alábbi felvétellel – ahol 2011. október 17-én vezényelte a Pius templom énekkarát és zenekarát – búcsúzunk Tőle, nyugodjék békében, emlékét megőrizzük!
Dobos László könyv formában megjelent írásai közül kiemelnénk az alábbiakat:
Dobos László: Világiak a plébániai lelkipásztorkodásban. Abaliget : Lámpás K., 1996.
http://mek.oszk.hu/00100/00195/00195.htm
Dobos László: Kicsik játékoskönyve : didaktikus játékok a 6-10 éves gyermekek hitoktatásához. 2. kiad. Abaliget : Lámpás K., 1999.
Dobos László: Játék a hittanórán : didaktikus játékok a 10-14 éves gyermekek hitoktatásához. 5. kiad. Abaliget : Lámpás, 1999.
Dobos László: Hittan – felnőtteknek. Egy andragógiailag megalapozott felnőttkatekézis körvonalai. Abaliget : Lámpás, 1999.
Dobos László: Vörös felhőtengeren és más igaz történetek. Abaliget : Lámpás, 2002.
Dobos László: Ló a templomban – és más igaz történetek. [Pécs] : Szerző, 2009.
Zenei műfordításai az alábbi linken érhetők el:
https://www.egyhazikorusmuvekmagyarul.hu/
Felhasznált irodalom:
Baranyai Neves Személyek adatbázis:
https://baranyaidigitar.hu/neves-szemely/1304
A zeneértő közönségért – Beszélgetés Dobos Lászlóval diákokról, pedagógusokról, a muzsika nevelő erejéről. Dunántúli Napló, 1988.07.02., 8.
Gyimesi Viktor: A pécsi polihisztor: karnagy, zenepedagógus, műfordító, író. PécsMa 2018. 10. 20.
https://www.pecsma.hu/top/pecsi-polihisztor-karnagy-zenepedagogus-mufordito-iro/
Ivasivka Mátyás: Dobos László. Pécs Lexikon. I. kötet. (Főszerk.: Romváry Ferenc) Pécs, 2010, 172.
Jó Ember Díj 2006: http://www.hetedhethatar.hu/kaplar/dij-2006.htm
Kovács Attila: A pécsi Piusz Kórus 40 éves jubileumi hangversenye elé.
https://regi.csgyk.hu/2018/a-pecsi-piusz-korus-40-eves-jubileumi-hangversenye-ele/
Méhes Károly: „Hálás vagyok, nagyon szép életem volt” – Dobos László kórusokat alapított, zeneiskolát vezetett és ma is aktív. Új Dunántúli Napló, 2012. 01. 04., 5.
Sipos Edit: Bemutatjuk… Dulánszky-Díjasunkat! In: Figyelj Rám! A pécsi egyházmegye pedagógiai folyóirata. 2015. május (I. évf. 1. sz.), 13-17.
Dr. Vargha Dezső: „A zene és a pedagógia: életem értelme” – Beszélgetés Dobos Lászlóval. Új Dunántúli Napló, 1994.08.19., 13.
Hozzászólások