III. rész: Auguste Renoir két háza – Auguste Renoir 1841. február 25-én született Limoges-ban. Három évvel később a család Párizsba költözik. 1854-ben Auguste egy porcelángyárban tanulja a porcelánfestő szakmát. Olyan ügyes, hogy ráragasztják a „Monsieur Rubens” nevet.
A Transparency International 26. alkalommal készítette el korrupciós felmérését. Ennek eredménye szerint Magyarország holtversenyben Romániával és Bulgáriával együtt a vizsgált 180 ország között a 69. helyen tanyázik, épphogy megelőzve a globális átlagot.
Ahogy, egykoron „A Görög”, Gauguin se felejthette el gyermeki világát. Grecoban Kréta, Gauguinben pedig Peru volt az, ami örök nyomokat vésett lázongó lelkükbe. Elvégre ott voltak cseperedő kisdedek. Aztán az ifjú és felnőtt kor tapasztalatai, ha lehet, még távolabb repítette őket abból a társadalomból, melybe létezésük kényszere vitte őket.
Igazi férfiak már nem léteznek.
Férfiak, ti konditermek hősei! Izzadtan szuszogó izompólós robusztusok! Ti felpumpált álomlovagok, tetoválásokkal kidekorált büszke héroszok! Ti egyenruhás, egyenizmos, egyenfrizurás, ó, inkább egyenkopasz bajnokok!
anyu és apu jó páros,
lágy a keménnyel határos,
fekete és világos,
vas és virágos
Egész életemben
Bort ittam és vizet prédikáltam
Egy pocsolyában tocsogtam lucskosan
Locsogtam hosszasan Blaszfém Istenekkel
– Emeld el innen a fejed! Vidd odébb azt a lobonc hajadat! Hé, mi az én fülem, hogy te vakargasd! – Jól van, na, a magamét nem találom! – ezek és hasonló mondatok, inkább dünnyögés formán és laza következetlenséggel szakadtak ki a két szunyókáló hol egyikéből, hol másikából.
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
Az Amerikából származó burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata, más néven krumplibogár vagy kolorádóbogár) az 1950-es évek elején hazánkban is vészes gyorsasággal terjedni kezdett. Amikor még a mi vidékünkön ritkaságszámba ment, a kijelölt helyen adhattuk le a begyűjtött bogarakat.
Fanni két Zsolttal utazott aznap. Az egyik, közvetlen munkatársa, a másik, aki az autót vezette pedig a Máltai Szeretetszolgálatnál dolgozott, de az ő önkormányzati intézményük állományában volt. Nem először fordultak meg Budakalász bentlakásos utógondozó pszichiátriáján.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2024 | WordPress Theme by MH Themes
