A hóhányó • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

A hóhányó

 

                            A HÓHÁNYÓ

 

                           Egész életemben

                              Bort ittam és vizet prédikáltam

                             Egy pocsolyában tocsogtam lucskosan

                           Locsogtam hosszasan Blaszfém Istenekkel

                            S bizony tél lett mire felnőttem

                             Vénségemre belepett a hó

                              Most már csak a tavaszt várom

                               Síromon nőjön hóvirág

                                S legelje vígan lelkemet

                                 Egy hullarészeg hintaló

                                

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “A hóhányó”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés