A Kádár-rendszer föllépése a „gaz ellenforradalmárok és fasiszták” ellen – a Dunántúli Naplóban, 1956. november-decemberben
Hogyan „tért vissza” a Dunántúli Napló 1956. november 5-ével?
Hruscsov az Év Embere 1957 (Forrás: Wikipédia)
A „Szabad Dunántúl” az 1956-os forradalom utolsó napjaiban jelent meg. Amikor azonban a szovjet „baráti csapatok” megszállták országunkat a Ny. Sz. Hruscsov (1894-1971) vezette Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottsága határozata alapján, a Forgószél Hadműveletben, a második világháború neves hadvezérei (!), a súlyos veszteségekkel nem törődő, kérlelhetetlen, Mjasznyiknak (Mészárosnak) is nevezett G. K. Zsukov (1896-1974) marsall-miniszter mozgósításában, I. Sz. Konyev (1897-1973) marsallnak, a Varsói Szerződés főparancsnokának végrehajtásában 1956. november 4.-én, a címe egyből meg-, illetve visszaváltozott – ahogyan a többi megyében is megtörtént.
Az idős Zsukov marsall (Forrás: Wikipédia)
Visszakerült a fejlécre a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” – Marx, Engels idézet, és a Dunántúli Napló a Baranya Megyei Pártbizottság és a Megyei Tanács Lapja lett – egy ideig. Az 1956. november 5.-én megjelent 2 oldal terjedelmű különkiadás első oldalának fejlécén ezt írták, a második oldal alján azonban még a Magyar Dolgozók Pártja Baranya Megyei Bizottsága és a megyei tanács neve szerepelt, szerkesztőségi központjának beszédes címként a József Attila utcai 10. szám alatti „Pártház” lett megjelölve. Szerkesztőként egy nevet sem tűntettek föl, csak a semmi konkrétumot nem jelentő szerkesztő bizottság név szerepelt itt. Felelős kiadóként pedig a megyei pártbizottságot tűntették föl. (Hogy a szöveg-közlésben mennyi szerepe volt a megszálló szovjet csapatok parancsnokságának – könnyen kitalálható!)
Ivan Konyev marsall (Forrás: Wikipédia)
A szerkesztőség és a kiadóhivatal telefonszáma: 15-32 és 15-33 volt, a Kossuth (a mai Király) utca 22. szám alatti hirdetés felvevő irodáé pedig 19-16. Továbbra is a posta terjesztette megyei postahivatalai révén, havi előfizetési díja pedig 11 forint lett. A napilapot a Munkácsy Mihály utca 10. szám alatti Szikra Nyomdában állították elő. A nyomda akkori telefonszáma 20-27 volt, a nyomtatásért Melles Rezső igazgató felelt.
Mit tartalmazott az 1956. november 5.-i Dunántúli Napló?
A szovjet városparancsnok parancsa:
Dunántúli Napló Különkiadás 1956 november 5 (Forrás: Régi Pécs)
Elsőként „A szovjet katonai parancsnok parancsa” említendő, amely mindjárt azt közölte, hogy „A mai naptól megkezdte működését Pécs szovjet katonai parancsnoka”, név szerint Kornyusin őrnagy. A november 4.-én kiadott, 6 pontból álló parancs a legfontosabb statáriumi pontokat tartalmazta. (Mivel ennek a sorozatnak nem a szovjet megszállás helyi eseményei a tárgya, a továbbiakban ezek tárgyalását mellőzöm.)
Kádár János kormányának fölhívásai:
Pécs, József Attila u. 10. Pártház (Forrás: Régi Pécs)
A vezércikk Kádár János felhívását ismertette a „magyar néphez”, és azt közölte, hogy megalakult a „forradalmi munkás-paraszt kormány!” (A felhívás a második oldalon fejeződött be.) Örökítsük meg a kormánytagok neveit: Kádár (Czermanik, Csermanek) János (József, 1912-1989) miniszterelnök, miniszterelnök helyettes, a volt pécsi főispán dr. Münnich Ferenc (1886-1967), a fegyveres erők és közbiztonsági ügyek minisztere. Marosán (Muresan) György (1908-1992) államminiszter, Horváth Imre (1901-1958) külügyminiszter, Kossa István (1904-1965) pénzügyminiszter, Apró Antal (1913-1994) iparügyi miniszter, Dögei Imre (1912-1964) földművelésügyi miniszter, Rónai Sándor (1892-1965) kereskedelemügyi miniszter.
Kádár János (Forrás: Wikipédia)
(Az új kormányt „Kádár Apró Dögei”-ként is jellemezték találóan, lásd a fotómellékletet. Dögei Imre dicstelen és pusztító életútja nagyon jellemző volt a rendszerre, a kormányra. A kommunista pártba 1944-ben lépett be, 1947-től volt országgyűlési képviselő, sőt egy ideig házelnök is. Gerinctelenségére jellemző volt, hogy előbb Rákosi Mátyás, majd Nagy Imre, később Kádár János „híve” lett. A forradalom elején épp Olaszországban járt, hazatérve lett „jó szimattal” Kádár lakája. Az öt elemit végzett „szakember” előbb az MDP-ben, majd az MSZMP-ben töltött be vezető tisztségeket (!), és miniszter is lehetett. A szovjet kolhozosítás kérlelhetetlenül gyors bevezetési „elvei” szembeállították az óvatosabb tsz-esítést akaró Fehér Lajossal (1917-1981), ezért 1960-ban le kellett mondania. A számos magas kitűntetéssel „fölékesített” pártkatonát kínai, vietnami nagykövetté „emelték” (!), de nem utazhatott el, mivel szektás, pártellenes vádakkal kizárták nemcsak a vezetésből, hanem 1962-ben a pártból is…)
Apró Antal a parlamentben (Forrás: Wikipédia)
Több más „kormányfelhívást” is közöltek – mozgósításként. A címek mindent elmondanak: „Minden hazafi támogassa a kormányt!”, „Felhívás a magyar néphez” 15 pontban, „Minden erőnkkel küzdünk a reakció, a fasizmus népgyilkos bandái ellen – Nyílt levél a magyar dolgozó néphez.” (Mivel ennek a sorozatnak nem a „központi kormány” intézkedései a tárgya, a továbbiakban ezek tárgyalását is mellőzöm, illetve a későbbiekben a bosszúálló „propaganda-fenyegetésekből” idézek majd, és ismertetem a könyörtelen megvalósítás tényeit.)
Dögei Imre (Forrás: Wikipédia)
A „kisebb, de fontos közlemények” sorában a Nagy Imre-kormány ezzel kapcsolatos intézkedéseinek hatályon kívül helyezését olvashatták a pécsiek-baranyaiak. Itt a címek: „Nagy Imre kérés az ENSZ-től – érvénytelen” (az ország semlegességének elvetése), „Ismét Kós Péter az ENSZ-képviselő.” (Mivel ennek a sorozatnak nem az „új magyar külpolitika” a tárgya, a továbbiakban ennek a tárgyalását szintén kerülöm.)
A helyi pártvezetés közleményei
Hruscsov az ENSZ-ben cipőjével (Forrás:Wikipédia)
A baranyai, pécsi tanács kis, de fontos fölhívása az összes tanácsi dolgozó munkába állására szólított föl. (Az ilyen helyi közigazgatási tartalmú hírek sem fognak tartozni a sorozatom tárgykörének „fő sodrába”, a továbbiakban csak érintőlegesen foglalkozom majd velük.)
Az MDP megyei bizottsága a városi, járási, nagyüzemi pártbizottságok, az üzemek, hivatalok, intézmények, falvak, mezőgazdasági üzemek pártszervezetei, sőt „minden egyes” kommunista, pártmunkás részére „Elvtársak! Kommunisták”” címmel közölt fölhívást. A hosszú cikk elején a következő mozgósító sorokat találjuk: „… haladéktalanul kezdjék meg a pártmunkát, vezessék a dolgozókat a Magyar Népköztársaság törvényeinek szellemében, a nép hatalmának védelme érdekében!” A szokásos, bolsevik tartalmú „helyzetelemzés” (amelyre majd a későbbi részekben bőven visszatérek) végén a következő szöveggel zárták a mozgósítást: „Rajta, elvtársak! Szervezzétek meg a pártszervezeteket, a munkát. Rajtatok, és azokon, akik benneteket követnek, áll ezekben a napokban a haza ügye, a nép ügye, a párt ügye – az igaz ügy győzelme!”
Brioni-Brijuni szigeti világítótorony (Forrás:Wikipédia)
Ezt a hangot erősítette a megyei párt végrehajtó bizottsága (VB) másik fölhívása, amely a munkásokhoz, parasztokhoz, értelmiségiekhez, „honfitársakhoz” fordult „Vegyétek fel még ma a munkát!” címmel. A címben jelzett mondanivaló mellett érdemes idézni a szövegét: „Felhívunk benneteket, támogassátok az új forradalmi munkás-paraszt kormányt, melynek programja kielégíti jogos követeléseiteket, megvédi a népi demokratikus rendszert, a munkás-paraszt hatalmat! Támogassátok a kormányt, a ti kormányotokat! Vegyétek fel a munkát, hogy a rend és a fegyelem helyreálljon. Még ma induljon meg a termelés, hogy a lakosság szükségleteit kielégíthessük! A forradalmi munkás-paraszt kormány nyilatkozata alapján közöljük mindazokkal, akik az október 23-a utáni eseményekben résztvettek, de embereket nem gyilkoltak meg, hogy semmiféle bántódásuk nem történik.” (Volt képük ezt leírni! Jó vastag bőr kellett hozzá!…)
Az első lapszám néhány tanulsága
Josip Broz Tito (Forrás: Wikipédia)
Ez a későbbiek szempontjából nagyon fontos közlemény lett. Az igaz, hogy a Kádár-kormány magát milyen „magaslatra” emelte, a szocialista társadalom egyedüli megvalósítójának kiáltotta ki, és ezért kívánta a termelés mielőbbi zavartalan megindítását céljai elérése érdekében, és ellopván a szót, magát „forradalmi munkás-paraszt kormány”-nak nyilvánítván. De mivel akkor szüksége volt az „átmenet” minél zökkenő mentesebb megvalósítására, az önmaga minél hamarabb történő elfogadtatására a társadalommal, ezért ütött meg ilyen engedékeny hangot. Volt ugyanis nem egy kormánytag, aki nagyon nem ezt az elvet, hangnemet képviselte! (Elég, ha csak Marosán személyére utalok, aki már akkor a hadsereg bevetését akarta, a tömegbe akart lövetni, amikor a forradalom kirobbanásának hírére, Gerő Ernőék jugoszláviai hazatértekor, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága 1956. október 23-án összeült! A későbbi dicstelen szerepéről nem is beszélve, amely majd sorra fog kerülni.)
Az új kormány „vigyázó szemét” Moszkva (Hruscsov) és a „szocialista tábor” (még Kínával és Albániával) mellett Jugoszláviára (Tito) is vetette. A Brioni (Brijuni)-szigeteken ugyanis előzőleg Nyikita Szergejevics Hruscsov és a második világháborús magyar- és német-irtó Josip Broz Tito (1892-1980) abban egyezett meg, hogy Münnich (Hruscsov javaslata) helyett Titoét fogadják el, aki Kádárt javasolta „vezérnek”…
Végszó: Ezt az írást 2021. február 25.-én, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján kezdtem el írni…
Hozzászólások