Egy sötét tisztás közepén parányi tűzrakóhely adja a meleget egyszemélyes táboromnak.
A tábortűzbe bámulok, nézem a pattogó parazsat. A kecses, vörös lángnyelvek táncolnak egymással. Soha nem érnek egymáshoz, mert tudják, érintésük éget. Ezért csak távolról, érintés nélkül ölelkeznek. Közben a parázs sziszeg a lábuk alatt, ha néha könnyet ejtenek.