Solymos Dániel írásai

Kozmosz brokátjára ível aranyat
a végtelen hideg húsában
konstans rajzolat.

Egymásba fogódzva függünk a
semmi felett,
erőnk apad.
Tartjuk, míg testünkkel bírjuk a
hátunk megett
zúgó hadat.