Ekliptika

Kozmosz brokátjára ível aranyat
a végtelen hideg húsában
konstans rajzolat.
Öröklét mezsgyéjén halad, nem dőre
önmagába folyton forduló
izzó fénygörbe.
A boltozat hátára égi Kéz véste,
s rendelte szüntelen szorító
éji szép résbe.
Törvények oltárán oldódó áldozat,
képtelen vágyak várában
fájó karcolat.
Nem holmi túlvilági eklektika;
ez az eleven ódai opus,
csodás ekliptika!

Megosztás

Tweet