Terjéki Tamás írásai

Egy apró szikra csak
s háborog az égbolt.
Mikor a lovak közé csap,
megremeg a vén hold.

Csókol, ki nagyon szeret,
de nincs veled.
Fogná a selymes kezed,

hátborzongató érzés fogott el
mint egy madár
az öröm úgy repült el

ahogy olvadt kezemben
úgy folyt szét szívemben
a melegség mi elmúlt

kinek pillái alatt csillan a napsugár
kinek meztelen kezére éneklő madár száll

fekszem akár egy kődarab
a testem élettelen
lámpafény játszik arcomon

sötét verembe estem
ami mindent eltemet
ültem benne és lestem

szerelmes madarak szállnak
építik családi fészküket
szívüket nem üli bánat