A Nap a fákon átlángol,
Mint piros lekvár csöppen a fánkról.
Az este fehéres egén porcukor vakít,
A repülőgép is csak egy álmodó morzsaív.
Aki bízik, az csalódni fog,
S ki csalódik, bízni vágy.
És naivan kapaszkodik, hol az utolsó ág?
Bennem elreccsent a végső fájdalom.
Zúg az agyam, lüktet az élet,
Körbevesznek ingerek és képek.
Belopakodnak tudatomba, csak későn döbbenek arra,
Hogyha tépem a hajam, nem jön csak hajhagyma.