Mint katedrán, folyton beszélt,
szavakkal szórta szerteszét
nagy tudását, művészetét.
Ám amikor rajzolt, festett,
körülötte néma csend lett.
Szívdobogásommal
kopogtatok Hozzád.
Halk hangját meghallod?
S ki dörömböl hosszan,
ugyancsak én vagyok.
Csak a sorrend bizonytalan
a sorrend bizonytalan csak
sorrend bizonytalan csak a
bizonytalan csak a sorrend.
Elvira, kis artistalány,
nekem titok, örök talány.
Óriáskígyóval a nyakán
könnyű táncot, ahogy lejtett,
rabul ejtett.
Úgy döntött a kalandra,
indul a nagy kalandra.
*
Vitorlázik a grandala,
szól a füttye, száll a dala.
Kutya ugat közel s távol,
parlagi tyúk kotkodácsol,
a szomszédban liba gágog
valahol egy kacsa hápog,
Nézegettem a kék eget,
négy kis fecske fent repkedett.
Kisgyerekként, bizony régen,
fecskerajt láttam az égen.
Kutya ugat közel s távol,
parlagi tyúk kotkodácsol,
a szomszédban liba gágog
valahol egy kacsa hápog,
kecske mekeg, bárány béget,
tehéntől is száll az ének,
basszusa bőg, kolompja kong…