Postásy Csaba
Gazella mese
A réten láttam meg
Gyönyörű tomporát
Szárnyaló álmait
A szépséget legelte
S a napfényt itta
Ám ő is megpillantott
Valeriánám
Ábrándos combjaid látva
Szemgolyóim tátva
Kéjes ájulás határán
Mézízű Vadvirágom
Elköltözöm egy festett
Feslett gyönyör illatú
Vágyalom
Szeretnék újra szeretni
Fájdalmasan, gyötört
Gyűrött lepedővégeken
Dübörgő testemből
Szeretném, ha gyengéden
Kivésnéd a szívemet
Búcsúlevél
A nyárnak vége
A levelek már félnek
Esőt ittak eddig
Csak a napért éltek
S most lassan –
Bizony halnak
A nagy kérdés
Amíg élek, tudom
Hogy meghalok egyszer
De vajon ha meghaltam
Akár százezerszer –
Tudni fogom-e valaha
Hogy éltem-e
Feltételes kód
Ha én hal lennék
Repülni szeretnék
Madárként persze
Úszni mélytengerek ölén
Ha én virág volnék
Méhecskékkel szexelnék
Mártírhalál
Ő a Nő, a döbbenet
A rekkenő bőség
Minden zúg benne
Énekel a teste
Leonardo festette
Egy kapatos este
Farkasvakon
A végtelen lágy ölén
Egy védtelen pillanat
Hullámzó kebelén
Szerettük egymást súlytalan
A szerelem mérgező tengerében
Megvakul az értelem
Olyan nincs, hogy semmi nincs
Már Szókratész megmondta:
Semmi nem jöhet
A semmiből, úgy ahogy
Semmi nem válhat semmivé…
Lehet, hogy egy kőből jöttünk
Virágból, árnyékból
Estebéd
Szeretem, amikor az este
Megesz engem, megzabál
Elfogyaszt, lefogyaszt
Rozoga lábaimról levesz
Megitat csendben
Meglocsolja fáradt álmaim
Voice of silence
A csöndet szeretni kell
Csókolni, ölelni
A Csönd a hajnalod
Boldogságod
Odabújok Hozzád
Szerelmes Pirkadatkor
Hajnalom
Mindig madárcsicsergéssel
Térek nyugovóra
Egyszer majd elrepítenek
Engem is az álmaimmal –
Egy hajnali itatóra
Ábrándos út
Ha végigmegyek rajtad én
Szivárványos délibábon
Döngő szerelmes lábnyom
Nyitott szívvel repülök
Az édes, finom semmibe
Utolsó szárnyverésem
Partnereink
