Vajon meghal-e
A folyó, mikor
A tengerbe zúg?
Vajon kerge létem
Elfogy-e, mikor
Az öledbe fúl?
Álmokhoz áldott szárnyat
Vágyakhoz puha ágyat
Adj nékem, Istenem!
Hidd el, hogy hiszel bennem
Repülni az életben szép
Nem a súlytalan Mennyben
Köszönjük, sötét
Hogy a fény ragyog
Csúfak rajzolják
A szépséges napot
Ostobák nélkül
Csak makognának
Nem a szemeddel látsz
Nem a kezeddel érzel
Nem a szíveddel szeretsz
Karámba zárt vadlovak
Megfáradt tánca
Álca ráncaid mögött
Mindennek van széle
A szélnek is vége
Lógj hát le róla
Pont úgy, mint
Egy pont nélküli
Mondat,
Vetetlen az ágyam
Vedlett a vágyam
Törött a szárnyam
Hagyjátok az álmom –
Repülni nem kötelező
Mikor már eleget álmodtál
S készen állsz arra
Hogy halott álmaidban élj
– Jó utat a múltban
S álmodd újra
Elbaszott életed
Az éj selyem bugyogójában
Bukdácsoló Hold szemében
Végtelen keserűség honol
Ismét meglesett –
Nem olyan ritka eset
Egy jól ápolt árok partján
Egy vödörnyi szerelem
Ez volt az életem
Tán néha egy lavorral, kádnyi
Örömmel is kokettáltam léhán
De kilyukadtak vágyaim
Lassan elfolynak álmaim
…Csak egy álom voltál
De jó volt látni a szemed
Amikor testem a testedben
Játszott szerelmet veled
Cicáztunk, tán mint a franciák
Cikáztunk, mint részeg páriák
Séta a fejemben, suhanok
Mint madár a fellegekben
Zivatarok alatt, felett
Megúszni szárazon
Hal álom? – Lehetetlen
Vajon ki vagyok én
Én csak Végtelenül
Tehát Védtelenül
Tudok szeretni
Ha a múltat unod
Úgy a jövőt is
Tudnod kell feledni