Egyszer májusban beszélgettem telefonon egy művelődési ház vezetőjével egy esetleges őszi előadásomról. József Attilát ajánlottam neki. Pillanatnyi „kínos szünet” után megszólalt a hölgy: „József Attila októberben? Tanár úr, akkorra már jócskán kifutottunk a Költészet Napjából!”