Ne csak a Magyar Kultúra Napján • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

Ne csak a Magyar Kultúra Napján

Egyszer májusban beszélgettem telefonon egy művelődési ház vezetőjével egy esetleges őszi előadásomról. József Attilát ajánlottam neki. Pillanatnyi „kínos szünet” után megszólalt a hölgy: „József Attila októberben? Tanár úr, akkorra már jócskán kifutottunk a Költészet Napjából!” Nem vettem kioktatásnak e mondatokat – szerintem nem is annak szánta a hölgy. Nagyjából azt válaszoltam, amit most itt klaviatúrára vetek. Ez a bajom a „Napokkal”. Sokak szerint ünnepelni, megemlékezni, fejethajtani csak egy, és egyetlen nap lehet az évben, az amelyiket a naptár kijelöl. Esetleg a bizonyos „Napnak” a környéke. Megtesszük, aztán jöhet a megnyugtató múlt idő: „megtettük, amit megkövetelt a haza.” Pedig biztos, hogy csak Szenteste kellene lenyugodnunk és megállnunk a rohanásban? Csak Karácsony környékén kell a szeretteinkkel több időt eltöltenünk? Petőfi Sándort, Arany Jánost és a „márciusi ifjakat” csak március 15-én kell ünnepelnünk? Az aradi tábornokokról és a „pesti srácokról” csak október 6-án, illetve október 23-án kell megemlékeznünk? Egy felmérés szerint a fiatalok fele három mondatnál többet nem tud érdemben elmondani Trianonról. Arról, hogy beszéljünk a magyar történelem legsorsfordítóbb napjáról, marad egy dátum: június 4. (?)

Ezek a „Napok” segítenek rávilágítani egy-egy olyan történelmi és irodalmi pillanatra, amelyeknek megismerése, „tudása” nélkül nem érthetjük meg a múltunkat. Régi mondás, ezért (is) igaz: amely nemzet nem ismeri a múltját, annak nincs jelene, és jövője sem lesz. Nem azt mondom, hogy az év minden napján olvassunk Petőfit, Radnótit, József Attilát, Kölcseyt vagy Vörösmartyt. Még azt sem, hogy a nap huszonnégy órájában kutassuk a 48-as, 56-os eseményeket. Különben pedig miért ne? Hiszen lelki épülésünkre szolgálna napi 10 perc versolvasás, vers vagy (komoly)zene hallgatás. Koncertre vagy színházba járás. Néptánc tanulás. (Ez utóbbiak – receptre – legalább havonta egyszer.) A kultúra, a kultúra mindennapi életünkbe való belecsempészése nem „úri” dolog, nem az „okosok” és „kultúr emberek” privilégiuma. Nem. A kultúra mindenkié. A magyar kultúrával való együttélés segít átlendíteni a hétköznapok magányán, segít kizökkenteni a mindennapok esztelen rohanásából. Segít lelassulni. És ami még több, segít felismerni önmagunkban és másokban azt az egyetemes „jó”-t, amihez legközelebb talán csak Jézus születése napján kerülünk.

Ne legyen „kötelesség”. Az ünnep. Ne érezze senki „kötelezőnek” azt a harminc percet, egy órát. Kívánom, hogy éljük meg a kultúra minden pillanatát. Hiszen elfelejtettük átadni, odaadni önmagunkat. Embernek. Társnak. Gyereknek. Ünnepnek. Hiszem, hogy ha a családommal együtt elmegyek egy „Napra”, végighallgatni és átélni az ünnepi műsort, az segíteni fog a mindennapok megélésében is.

A magyar kultúra köti össze a Kárpát-medence magyarságát. A magyar kultúránkban és anyanyelvünkben lehetünk önazonosak igazán, ezen a nyelven értheti meg magyar a magyart Felvidéken, Magyarországon, Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken és a diaszpórában. Ha felcsendül a Himnusz Kunszentmiklóson, Beregszászban, Kassán, Csíkszeredában, Szabadkán vagy a drávaszögi Vörösmarton az ezerfelé szabdalt nemzetrészek határokon átívelve egyesülnek. Korunk egyik nagy feladata megértenünk, hogy bár mi magyarok határon innen és túl a történelem útvesztőiben sokszor távol kerültünk egymástól, mégiscsak úgy juthatunk előre, ha népdalaink, néptáncaink, verseink, zenéink segítségével egymásba kapaszkodunk. Ha együtt „merünk nagyok lenni”. Az év minden napján.

Isten áldd meg a magyart jókedvvel, bőséggel! Ezt kívánom mindannyiunknak és a többi nemzetnek a következő esztendőkre. És nem csak január huszonkettedikén, már csak azért sem akkor, mert miközben e sorokat számítógépemre vetem még csak tizenkilencedike van…

Kunszentmiklós, 2021

Tóth Péter Lóránt, versvándor, tanár

 

(Az írás a kunszentmiklósi Bakér Mente havilap 2021. évi januári számában jelent meg)

 

A felvétel a versvándor, Tóth Péter Lóránt győri előadásán, a PÁGISZ iskolában készült

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

3 hozzászólás van ehhez: “Ne csak a Magyar Kultúra Napján”


  1. Egy jóemberhez méltó “ünnepi beszéd”.

    Hozzászóló: Bandi András | 2021. január 22., 08:50
  2. Nagyon jó! És az a jó, hogy újra és újra felbukkan ez a gondolat az emberekben: ne csak ünnepkor…

    Hozzászóló: Nászta Katalin | 2021. január 22., 16:34
  3. Jó volt olvasni e sorokat! Ismerjük meg más népek kultúráját is, de nemzetté a sajátunk megbecsülése és szeretete tesz bennünket…

    Hozzászóló: Verebi Éva | 2021. január 22., 20:28

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés