Karádi Kázmér
Ima
Mint a pára száll
A légben a bús fény,
Aranylón hinti virágát
Dús színű mezőn,
Kél a szél, s önt mézet
Egy szép tálba megtermékenyítőn
A kereszt alatt
Hegyein, dombjain hűsége villogott,
Kendőbe törölt arcán tájai haláltusája,
Ősöreg mandulafáján fájdalom reménye
Hozta sóhajait.
Állott szemlélve a gonoszokat
Utazás
Feküdj a szélnek jó vitorlám,
Vidd hajómat távoli vizekre,
Az istenek majd ambróziát öntenek
Naptól tikkadt ajkamra.
Verjék a habok hajóm oldalát,
S ne feledjék nevem az öblös kikötők,
Hazám
Hegyek felett, s a rónán
Hol a Nap vörösben fürdik,
Galagonya, s csipkebokor virágzik,
Ódon templomok csendjében
Olykor mély harang kong.
A Keresztelő
Hallgatom a csöndet,
Szépséges éjszakám virágát,
Hűs köveken forró lábam nyugszik,
S fejemet a falnak támasztom,
Kívül reked a világ.
Ulysses
Varázslatos az ég,
De a vihar után
A varázs eltűnik.
Nem láttad tüzünket,
Figyelmeztető jelünket?
Világok
Egy Világban
Ezernyi felderítetlen Világ.
Így életünk szenvedélyes csoda.
S szirmok intenek légies
Csókot Neked.
Bús gitár
A félhomály ölén
Bús gitár dala száll,
Szellő kavargásában
Keringőt játszik
Az árnyékvilág.
Töredékek
Suttogott a papíron
A tollam hegye:
Akarsz-e táncolni velem?
Suttogott a Hold felém,
Akarsz-e vándorolni velem?
Partnereink
