Véres a hajnal,
S a holtak közt szél rohan.
Győzelmi dallal
Gyűlölet álarca alatt
Szeretlek talán.
Tudom, hogy miért bántalak
Nyitott lélekkel indultál utadon,
Azt hitted, vár rád a végtelen szabadság.
Szemedben tűzzel rohantál szabadon,
Tetteid le nem tagaghatod,
Vádakat üvölt a szél.
Azt, mi te vagy, el nem dobhatod,
Talán előbb önmagunk pusztítjuk el,
S a Föld túlél minket fájó sebekkel.
Te vagy az erő,
Életem kovácsa,
Csattogó ostor,
Két kezemben rohan a víz,
Hűs forrásból csorog halkan.
Hallom: engem gyengéden hívsz,