Két kezemben rohan a víz,
Hűs forrásból csorog halkan.
Hallom: engem gyengéden hívsz,
Hangod távol, oly távol van.
Szívem úgy fáj, mint soha még,
Nagy távolság van köztünk már.
Kérlek, még várj, úgy ahogy rég!
Talán majd ránk ragyog a Nyár.
Nyoma sincs már a Nyárnak,
Kék égnek, napsugárnak.
De a remény lángja még
Bennünk olthatatlan ég.
Szóljon hozzá!