Nagy Zsolt írásai

Minden nyaramon kivirágzik
és mindig rejti az árnyék.
Ha elalszik, újragyújtom,
hogy megint utamra találjék.

Egyedül voltak már csak a kockás táblán
s nézték egymást csendesen, árván.
A fehér király, ki tudja hol, de elmaradt,
és a fekete királyné is a futókkal szaladt.

Hatalmas álmok gyenge várai,
elhagylak kedvesem.
Kergetnek még ágyunk vágyai,
hol hidegen, hol nedvesen.
Az ember szerelmes, de nem komoly 18 évesen.

Sötét lesz majd a tenger kékje
Nem csillan vörös gitáron gyémánt fénye