Ötödik utazás (11. rész)
Desze
Tűhegyes tornyú temploma 1717-től a község feletti dombot uralja. A Kegyes Paraschiva tiszteletére szentelték fel. Deszkafalára a képeket 1780-ban Radu Munteanu festette. 1996–1998 között az UNESCO támogatásával felújították a képeket. A népiesen naiv festészet különleges hatású képei megszabadulva a gyertyafüst évszázados kormától, ismét élénk színekben tündökölnek. A bejárat mellett jobbról nemzeti viseleteikben „a bűnös népek” – a zsidók, a törökök, a tatárok, a németek és a franciák – alakjai sorakoznak. Ők az Utolsó ítéletkor a pokolba jutnak, egy szörny nyeli le őket… Balról a jó emberek: szentek, próféták láthatók. Egy másik képen Ádám és Éva a tiltott fa alatt, mindketten egy-egy almát tartanak a kezükben. Közben a fára tekeredő kígyó Éva felé fordulva – szinte halljuk – sziszegi: „Egyetek a tiltott fáról.”. A következő kép az első emberpár kiűzését mutatja a Paradicsomból. A képeken az alakok végtagjai testükhöz képest túlzottan kicsik. Érdekes az Utolsó vacsora megörökítése: az asztalt megterítve, a tányérokat, serlegeket és az evőeszközöket felülről mutatja. Közben Jézus és az apostolok a nézővel szembe fordulva félkörívben ülik körül az asztalt. A szomszédos kép a lábmosás jelenetét ábrázolja.
Jód
A legidősebb máramarosi görög katolikus templom. 1364-től áll a község feletti domboldalon a temetőben. A bibliai tárgyú képeket – melyek itt is az írni-olvasni nem tudók oktatását szolgálták – 1782-ben festette Alexandru Ponehalski. A 3 osztatú templom teljes falfelületét betöltik a bibliai jelenetek. A kicsi ablakokon kevés fény jut be, a misztikus homályban alig láthatók a megsötétedett képek. A fába ivódott tömjénfüst illata fokozza a látogatóban azt az érzést, hogy a múltban jár… A naiv festmények kifejező erővel örökítették meg Jézus életének fontos szakaszait. Szent Kristóf vállán nem a gyermeket, hanem a felnőtt Jézust viszi át a folyón. A képek megtisztítása évek óta tart.
Bárdfalva
A község határában – a zsindelytetős, boronafalú házak mellett – fából faragott Golgota áll. A fél életnagyságú alakokat csúcsíves fülke védi az eső elől. A szenvedő Jézus arcának és Mária alakjának kidolgozása a fafaragó népművészet remekei közé emeli a szoborcsoportot. Védett népi műemlék. A falu sok házának udvarába bepillantva különlegességre figyeltünk fel. Mint a helyiek elmondták: azoknál a házaknál, ahol eladó lány van, az udvaron felállított, leveleitől lecsupaszított fák ágaira zománcedényeket raknak. Máramarosban az a szokás, hogy az eladó lány gazdagságát az edények nagyságával és számával jelzik a legényeknek. Különös látvány volt az ágakra borított sok-sok piros, kék, zöld lábas és fazék… A falu melletti mezőn megfigyelhettük a vidék jellegzetes szénatárolóit. 4 sarokra állított magas faoszlopon a kúpalakú zsindelytető le és fel mozgatható, rögzíthető, attól függően, hogy milyen magasságú alatta a széna. Remek alkalmatosság a széna esőtől megvédésére.
(A szerző felvételei)
Hozzászólások