Poreč, aranymozaikok az Euphrasius-bazilikában
Az Isztriai-félsziget nyugati oldalán több hangulatos kisváros található. Közülük nemcsak Isztria, hanem egész Horvátország legnagyobb tengerparti üdülőhelye a 11 ezer lakosú Poreč. A város környékén már a 19. században kezdetét vette a turizmus, ekkor szabadstrandot alakítottak ki, majd az 1910-es évektől szállodák is épültek. A turizmus látványos fellendülése a délszláv háború időszakát leszámítva az 1970-es évektől napjainkig folyamatos.
A Limski Kanal
A város történelmi korszakai a félszigetével nagyjából megegyeznek: illír, római, gót, bizánci, velencei, majd osztrák fennhatóság alatt állt. A bizánci építészet emlékei itt maradtak meg a legépebb állapotukban. Poreč legfőbb nevezetessége, az Euphrasius-bazilika is ebből a korból származik. A bazilika 535 és 550 között épült, a padlószintje alatt eredeti, közel 1500 éves mozaikokat láthatunk. Legnagyobb ékességei a szentélyt és a diadalívet díszítő aranymozaikok. A templom előtti kerengő szintén figyelemre méltó, a kerengő túloldalán álló harangtoronyból szép panoráma tárul elénk. A mediterrán hangulatú óváros utcáin mindig nagy a nyüzsgés, külön élmény mikor a fagylaltozókban az árusok zsonglőrként repítik a gombócokat a tölcsérbe, alkalmanként az utca egyik oldaláról a másikra.
Rovinj
Porečből délnek vesszük az útirányt, és egy ritka természeti képződményt keresünk fel. Ez a Limski Kanal (Lim-csatorna), elterjedt nevén „Lim-fjord”. Ez utóbi név onnan ered, hogy a mélyen a szárazföld belsejébe nyúló tengeröböl látványa az észak-európai fjordokra emlékeztet. Azonban itt teljesen másról van szó, hiszen a fjordoknál gleccser által kimélyített völgybe nyomul be a tenger, itt viszont sosem voltak gleccserek, egy időközben kiszáradt folyó medrébe húzódott be a tengervíz. S hogy hova tűnt a folyó? Erre Isztria geológiai felépítése adja a magyarázatot: a félsziget nagyrésze üregekkel, barlangokkal teli. A folyó az évezderek alatt addig mélyítette a medrét, amíg átszakította az egyik föld alatti üreg mennyezetét. A folyó innen kezdve a mélyben folytatja útját tovább, felszín alatti vízfolyásként, a régi meder pedig kiszáradt. Ez azonban még nem ad választ arra a kérdésre, hogy miként került oda a tengervíz. Erre az a magyarázat, hogy az egész horvát partszakasz folyamatosan süllyed, így a tenger fokozatosan 9-10 kilométer mélységig nyomulhatott be a szárazföld belsejébe. E kis elmélet után adjuk át magunkat a látványnak, a csatorna feletti magaslatról az egész vidéket körbepásztázhatjuk tekintetünkkel. A nézelődést követően pedig az út menti árusoktól helyi termékeket: sajtokat, pálinkát, szárított levendulát vásárolhatunk emlékbe.
Rovinj, a Szent Eufémia templom
Mai kirándulásunk végén Rovinjba látogatunk. A hangulatos település egy kis félszigeten emelkedő dombra kúszik fel, zegzugos, szűk sikátorokkal, titokzatos kis utcákkal, száradó ruhákkal, színes spaletták árnyékában ablakpárkányon heverésző macskákkal. Rovinj jelképe a dombtetőn álló Szent Eufémia templom. A névadó, Eufémia 304-ben a keresztényüldözés áldozata lett 15 éves korában – a legenda szerint kiéheztetett oroszlánok elé vetették, de azok nem bántották; a feldühödött rómaiak ezután a lányt kerékbe törték. A keresztények a holttestet márvány szarkofágba fektették, amit Konstantinápolyban helyeztek el. 300 évvel később nagy vihar közepette a szarkofág eltűnt a helyéről és néhány nap múlva Rovinj mellett jelent meg, a tengeren lebegve. Egy halászfiú húzta partra a szarkofágot, amelyet ezután a templomban helyeztek el. A templom tornya a velencei Szent Márk téri harangtornyot mintázza, csúcsán Szent Eufémia szobra látható – a szobor a szél hatására elfordul: a helyiek szerint ha a szárazföld felé néz eső, ha a tenger felé, jó idő várható.
(a szerző felvételei)
Hozzászólások