Genf, a Makkabeus-kápolna
Az ország délnyugati csücskében fekvő Genf igazi világváros a szó minden értelmében, kultúrák találkozóhelyének nevezhetjük: lakói különböző nemzetiségűek, a külföldiek aránya meghaladja a 30 százalékot. A város hangulata eltér a német nyelvterület városaiétól, ez az itteniek „lazább” mentalitásának is köszönhető. Számos nemzetközi szervezet, többek között az ENSZ európai szervezete, vagy a Nemzetközi Vöröskereszt központja itt található. Genf nevéhez a történelem figyelemreméltó mozzanatai kötődnek, Kálvin János a XVI. században a reformáció egyik európai központjává tette a várost; magyar vonatkozása, hogy itt lelte halálát tragikus körülmények között Erzsébet királyné.
A Reformáció-emlékmű
A város a Genfi-tó nyugati végén helyezkedik el, ott, ahol a Rhône kilép a tóból. Jelképe a Jet d’Eau, a 110 méter magasra emelkedő vízsugár. Nem nevezhető szökőkútnak a szó hagyományos értelmében, hiszen mindenféle emberi beavatkozás nélkül, a közeli hegyekben felgyülemlett karsztvíz súlya tartja működésben, a közlekedőedény elvén. A város nevezetességei közül a Szent Péter-székesegyházat feltétlen érdemes meglátogatnunk, több mint 7 évszázad alatt nyerte el mai formáját, a különböző stílusok egymás mellett nyomon követhetők. Legszebb része a XV. századból származó gótikus stílusú Makkabeus-kápolna, sötétkék mennyezetén arany csillagok ragyognak. A templomtól néhány utcányira találjuk a Reformáció emlékművét. A 100 méter hosszú, díszes alkotáson a reformáció meghatározó alakjai mellett Bocskay fejedelem szobrát is láthatjuk.
Chillon, vízivár
A Genfi-tó északi partján folytatjuk utunkat keleti irányban, Lausanne-on keresztül, Montreux felé. Itt áll a tó vízéből kiemelkedő sziklaszirtre épült erődítmény, Chillon vízivára. Az erődítményt minden oldalról víz veszi körül, a belsejébe kis fahídon lehet bejutni. Kívül-belül megőrizte középkori hangulatát, láthatjuk a hercegi lakosztályokat eredeti berendezésükkel, a bástyákat és a várbörtönt, melynek falán „korabeli graffitiket” láthatunk: a rabokon kívül sok látogató véste be nevét a falakba, főként a romantika korában, köztük Victor Hugo és Byron.
Val d'Herens, a földpiramisok
A Genfi-tótól itt búcsút veszünk és a Rhône völgyében haladunk tovább, majd délnek fordulunk a Val d’Herens-i földpiramisok irányába. Mint a térség minden völgyében, így itt is, pár tízezer évvel ezelőtt gleccserek helyezkedtek el. E gleccserek óriási mennyiségű hordalékot, morénát halmoztak fel a völgy alján. Amióta a jég elolvadt, a sóderhez hasonlító laza anyagot az esővíz, a szél, a folyók szakadatlanul pusztítják és elszállítják. Azonban ott, ahol egy-egy nagyobb (félszobányi) kőtömb helyezkedik el, ott ez megakadályozza a morénaanyag elszállítódását és magas, fekete sapkás tornyok, „földpiramisok” emelkednek ki környezetükből.
E ritka geológiai látványosság után két hét múlva folytatjuk utunkat a magas hegyek felé. Irány a Wallis-i Alpok, a hófödte négyezresek, a Matterhorn világa!
(a szerző felvételei)
Hozzászólások