Neuscwanstein környéke, a dombtetőn Hohenschwangau kastélya
Mai kirándulásunk célpontja II. Lajos bajor uralkodó mesébe illő várkastélya, a sokak által vitatott, ám mégis csodált Neuschwanstein. Azt is gondolhatnánk első ránézésre, hogy a hegyoldalban álló kastély egy színházi díszlet – nem alaptalanul, hiszen II. Lajos elképzeléseit valóban egy színpadtervező váltotta valóra.
Hohenschwangau
Lássuk ki is volt ez a „hóbortos” uralkodó! II. Lajos már gyerekkorától igen erősen vonzódott a német mitológia, a középkori lovagvilág iránt. E szenvedély kialakulásában meghatározó szerepet játszott, hogy a középkori eredetű Hohenschwangau kastélyában nőtt fel. A várkastélyt a napóleoni háborúk pusztításait követően romantikus stílusban építtette újjá apja, II. Miksa; falain lovagkort idéző falfestmények, bajor lovagok, népi hősök képei láthatók. Lajos 15 éves korában ismerte meg Richard Wagner Lohengrin című operáját – azt mondhatnánk, ez „olaj volt a tűzre” – a zenemű akkora hatással volt rá, hogy három évvel későbbi megkoronázásakor azonnal Münchenbe hívta Wagnert. Hatalmát és vagyonát felhasználva jelentős mértékben támogatta a zeneszerzőt, kifizette adósságait, ünnepi játékokat szervezett művei előadására.
Neuschwanstein
Neuschwanstein gyakorlatilag a király lovagkor iránti szenvedélyes kötődésének kiteljesedése. A valóságtól fokozatosan eltávolodó, az uralkodói teendőkkel egyre kevésbé foglalkozó II. Lajost egyetlen cél vezérelte: a lovagkor hangulatát idéző kastély megépítése. A 17 évig tartó munkálatok 1869-ben kezdődtek. A kastély belső berendezésében különféle stílusok keverednek. A trónterem bizánci stílusú, a különböző helyiségek – a lakószoba, az ebédlő, a hálószoba a hozzá csatlakozó kis kápolnával, a dolgozószoba – mór, gótikus és barokk elemeket vonultatnak fel. Kiemelkedő szépségű II. Lajos gótikus faágya, melyet a krónikák szerint 15 mester készített négy éven át. A szokatlan megoldások közé tartozik például az ötödik emeleten kialakított mesterséges barlang, ötletes megvilágítással – ennek megvalósítását szintén egy Wagner-dalmű ihlette. A kastély óriási fesztiválcsarnoka, a Parsifal-mondát illusztráló festményekkel díszített „dalnokterem” az eisenachi Wartburg-vár nagytermének mintájára épült meg, funkciója az uralkodó szándéka alapján az lett volna, hogy Wagner operáit adják elő benne. A sors furcsa fintora, hogy az első operaelőadást a király halála után 60 évvel tartották meg itt…
A kastély nyugati homlokzata
A középkori külső mögött a kor legmodernebb műszaki megoldásait alkalmazták. A kastélyba központi fűtést építettek, a vízcsapokból hideg-meleg víz folyt, az ételt a konyhából liften szállították a fölső emeletekre, a szintek között telefonos összeköttetést építettek ki. A nagyméretű ablaküvegek II. Lajos korában különlegességnek számítottak.
A kastély művészeti értékét sokan vitatják. Valóban, első látásra furcsának tűnhet, hogy itt semmi nem „eredeti”, mint pl. a Loire-völgy kastélyaiban. Azonban annak ellenére, hogy a berendezés a XIX. században készült, a régmúlt korok művészeti stílusainak alkalmazásával, mégis fantasztikus alkotásokat, igazi mesterműveket láthatunk. Az uralkodó hóbortjai hosszú távon „jó befektetésnek” bizonyultak, hiszen Wagner nagyszabású alkotásai nélkül a zenetörténet jóval szegényebb lenne, a kastély pedig mára a térség jelképévé vált, évről évre turisták ezrei keresik fel a világ minden tájáról.
(a szerző felvételei)
Hozzászólások