Rouen
Párizsból északnyugat felé vesszük az útirányt, a La Manche felé indulunk tovább. Elsőként Normandia fővárosát, Rouent keressük fel. Legfőbb nevezetessége a gótikus katedrális, melynek homlokzatáról az impresszionista festő, Monet számos tanulmányt készített. A katedrális közelében terül el a varázslatos óváros, favázas házaival, zegzugos utcáival. A Piactéren található Jeanne d’Arc máglyahalálának színhelye, itt áll a modern Szent Johanna-templom. Meg kell említeni azt is, hogy az óvárost a második világháborúban szinte teljes egészében lebombázták, a mai állapot a gondos helyreállító-munka eredménye.
Etretat
Rouentól bő 100 kilométernyi utazást követően már a La Manche partjához, Etretat-ba érünk. A sirályoktól hangos tengerparti kisváros kedvelt üdülőhely, mellette mindkét irányban 80-90 méter magas, hófehér mészkő sziklafalak magasodnak. Az állandó hullámzás hatalmas átjárókat, kapukat faragott a sziklákba. Az itteni part, kialakulását tekintve a dél-angliai „doveri fehér sziklák” franciaországi párja, a természetkedvelők paradicsoma. Az északkeleti magaslat tetején egy kis kápolna tekint a végtelen tengerre, a délnyugati oldalon két hatalmas sziklaképződmény található: a Porte d’Aval (Aval Kapuja) és a 80 méter magas Etretat-i Tű.
Honfleur
Etretat-ból a hatalmas, de mégis légies, új Szajna-hídon keresztül haladunk tovább, nyugati irányba. Az úticél Honfleur, a partvidék leghangulatosabb kikötővárosa. Az óváros 17. századi házai a kikötőmedence körül tömörülnek. Szinte minden méteren található valamilyen hajózást, tengerészetet, halászatot megidéző alkotás – festmény, cégér, szobor vagy fafaragás – a házak falain, az üzletek kirakataiban, a vendéglőkben egyaránt. Nem indokolatlanul: Honfleurből indultak útjukra Brazília felfedezői, Quebec alapítói, fiai jutottak el elsőként Jávára és Szumátrára.
Mont-Saint-Michel
Normandia és Bretagne határán, a tengerből emelkedik ki Mont-Saint-Michel ezeréves apátsága. A sziget sajátos elhelyezkedése folytán már az ókorban kiemelt szerepet kapott, a kelták és a rómaiak is kultuszhelyként használták. A nyolcadik században Mihály arkangyal sürgetésére a közeli Avranches érseke építtette az első kápolnát a szigeten. A tizedik században bencés szerzetesek vették át a zarándokhelyet, és nem sokkal később megépítették a román stílusú templomot. Az évszázadok alatt folyamatosan bővítették az apátságot: az ebédlő, a Lovagterem, a Vendégterem, valamint az épületrészek közötti kerengő gótikus stílusú. Az apátságot már a XIV. században kis falu vette körül, egyetlen utcája meredeken emelkedik az apátsági templom irányába. A falu házaiban ma vendégfogadók, éttermek és ajándékboltok várják a mai kor zarándokait, a turistákat.
(A szerző felvételei)
Hozzászólások