Míg izzó gyönyörét a Nap kitombolta
Féktelen lángjában kemencévé lett a föld
Termékeny ölén felperzselte a jószagú zöldet
Semmivé fonnyasztott lombot, pázsitot.
Hiába fogant meg tavasszal az elvetett mag
Nyárközépre kisült a kalász
Fák apró gyümölcseik fájón éretlen hullatták
Zöld lombjuk zörgő pernyeként szállt alá.
Hál’ Isten elmúlt a láztól lihegő nyár
De festői őszünk is magával sodorta a forróság
Tar ligetek ágai fázósan, meztelenségük rikoltják.
Bár felénk most a ki tudja mily zord tél közelít
Lesz-e még kikelet, s amolyan igazi nyár és ősz
És van-e akarat a felismeréshez, hogy meg tudjuk menteni a menthetőt.
Hozzászólások