A JAJ a BAJ az utcán kiált!
Mégsem halljátok emberek!
Bűzben, szennyben,
állati sorba hulló testvérek
aluljárókban, utcákon fekszenek.
Téli fagyot kihűlt tagjaikban
cipelik zsibbadtan,
engedetlen izmaik vonszolva,
közöttünk imbolyogva haladnak.
Üres tekintetükkel
a kirekesztettség borzalmát
sikoltják felénk,
míg bennünk lázadón
fekete nap kél.
A mindennapi túléléshez
tenyerük esdekelve nyújtják,
reklámszatyorba tuszkolt
összkomfortjuk
húzzák-vonják maguk után,
s feledik a múltat,
hogy valamikor, egyszer,
nagyon régen,
ha még oly hihetetlen
ők is EMBERNEK születtek!
Hozzászólások