A szakmám az életem
Dr. Nemerey Péter
Van-e arra egzakt magyarázat, mi az a titokzatos energia, ami jósággal, szeretettel, megértéssel telítve árad felénk? Nem tudom, csak azt, hogy dr. Nemerey Péter nyugalmazott sebész ezt sugározza maga körül. Lehet titulálni főorvos úrnak, doktor úrnak, tanár úrnak, egyik sem fedi a teljességet. Ő Ember. Így, nagy kezdőbetűvel. A napokban töltötte be 77. életévét, de ma sem pihen. A Magyar Iparszövetség Oktatási Központja Kft. Pécs tanfolyamain tanítja a hallgatókat az anatómia, a baleseti sebészet és az ortopédia alapfokú ismereteire. Tanítványai között vannak leendő gyógymasszőrök (őket csak érettségivel veszik fel), fürdőmasszőrök, kéz- és lábápolók, fodrászok.
– Mi indította el az orvosi pályán?
– Tizenhat éves koromban döntöttem el, hogy orvos leszek. Családi indíttatás nem volt, csak az az eltökéltség, hogy segíteni szeretnék az embereken.
– Ennek útja a sebészet volt?
– Hát ez érdekes. 1949-ben gyomorfekéllyel műtöttek. Abban az időben még nem ismerték a korszerű gyógyszereket, a műtét volt a megoldás, helyi érzéstelenítéssel. Akkor úgy döntöttem, hogy bármi, csak sebész nem leszek, mert képtelen lennék ilyen fájdalmat okozni a betegeknek. A legendás hírű Gogev Czani Dimitrov műtött – sajnos már nincs közöttünk -, s a fiatal medikus és a nagyszerű sebész között szakmai kapcsolat, emberi barátság szövődött. Tőle tanultam a betegcentrikus magatartást, a máig is érvényes orvosi hitvallásomat, később asszisztálhattam is neki, így hát a sebészetnél kötöttem ki.
– Volt még hasonló egyéniség pályafutása során?
– Szerencsémre igen. 1954-ben kaptam orvosi diplomát, és az I. számú Sebészeti Klinikára kerültem, Schmidt Lajos professzor úr szárnyai alá. Túl azon, hogy a sebészet nemzetközileg is elismert, nagy szaktekintélyei közé tartozott, nagy fegyelemre, egyenességre, korrektségre, feltétlen őszinteségre tanított bennünket úgy, hogy mindezt magától is megkövetelte.
– Egy sikeresen induló pálya tovább folytatódott?
– Hát volt egy törés. 1958-ban, valószínűleg politikai indíttatásból, meg azért, mert kellett valakinek a munkahelyem, az akkori rektor eltávolított a klinikáról, szó szerint a következő indokkal: „népgazdasági érdekből, a vidéki betegellátás színvonalának emelése érdekében”. Szerencsémre kapóra jött a komlói kórház megindítása, ahová dr. Pálvölgyi László igazgató hívott. Ő adott egzisztenciát, ő segített lakáshoz. A komlói évekhez fűződik a baleseti sebészi szakvizsgám is. Egy ilyen gazdag életút köteteket tölthetne meg eseményeivel, tapasztalásaival, hitvallásával. Itt csak rövid felsorolásban a további életpálya: sebész a pécsbányatelepi kórházban az egykori mester, Gogev Czani mellett, orvosszakértő a MUCSÖ-nél, sebész főorvos a Baranya Megyei Kórházban – a Schmidt professzor vezetési elveit követő – dr. Márton Zoltán helyetteseként, nyugdíjba vonulása után a pécsi Malomvölgyi Szociális Otthon orvosa 8 évig.
– Gazdag életpálya, szinte pihenést nem ismerő aktivitás. Mi adta ehhez az erőt?
– A segíteni akarás, a szolgálat. Mindig úgy közeledtem a beteghez, hogy nekem hogyan esne, amit teszek, vagy mondok. Hiszem, hogy a kiváló műszerezettség, a magas szintű sebészi technika is keveset ér egy megértő, bátorító szó nélkül. Velem is előfordult, hogy már nagyon fáradtan türelmetlen voltam. De sohasem restelltem, hogy az első adandó alkalommal bocsánatot kérjek.
– Sikerek, kudarcok?
– Én a siker szót nem használom. Inkább azt, hogy öröm. Kudarc? Mindenki követhet, és követ is el hibát. De ezt mindig be kell ismerni. Ha mindent megtesz az ember egy élet megmentéséért, s ez mégsem sikerül, ezt nagyon nehéz, tán nem is lehet feldolgozni. Aktív sebészi pályafutásom után kezdődtek a szívpanaszaim. Tíz évvel ezelőtt volt egy elég komoly szívműtétem. Isten kegyelméből azóta nincsenek szívpanaszaim.
– Így hát töretlen lendülettel folytatja a „katedrán”, amit a műtőben, rendelőben már abbahagyott…
– Nagyon méltányolom az oktatási központ vezetőinek a kötelességen túl is érezhető segítőkészségét, a hallgatókban pedig, hogy bár hiányosak az egészségügyi alapismereteik, nagy igyekezettel, szorgalommal, nemegyszer messze vidékről bejárva, a család terheit is hordozva, igyekeznek elsajátítani az elméletet is. Jó látni azt a felszabadultságot, amit a sikeres vizsga okoz, a megelőző drukk után. Nekik ez siker, nekem pedig öröm.
Hozzászólások