Pozsgay Imre 1933-ban született a Győr-Moson-Sopron megyei Kónyban. 1957-ben a budapesti Lenin Intézet történelem-marxizmus-leninizmus szakán szerzett tanári diplomát. 1969-ben az MTA aspiránsaként kapta meg a filozófia-szociológia tudományok kandidátusa címet.
Pártfunkciók után 1975-ben kulturális miniszterhelyettes, 1976-tól ’82-ig előbb kulturális, majd művelődési miniszter. 1982. júniustól ’88. júliusig a Hazafias Népfront főtitkára. 1987-ben a Magyar Nemzetnek adott interjújában népfelkelésnek nevezte 1956-ot. 1988. júniustól ’90. májusig államminiszter. 1989. október-novemberben az MSZP Elnökségének tagja és a párt köztársasági elnökjelöltje.
A parlamenti választások után, 1991. május 17-én Bíró Zoltánnal megalakította a Nemzeti Demokrata Szövetséget, amely 1996-ban megszűnt. 1996-tól 2001-ig a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja. Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem professzor emeritusa.
A Vasfüggöny lebontásának 20. évfordulójára rendezett ünnepség szünetében, az ausztriai Kismartonban .beszélgettünk.
Pozsgay Imre (jobbról) a szerzővel
Miniszter úr! Úgy gondolom, ez a 20 éves évfordulós ünnepség is azt jelképezi, hogy kezd helyére kerülni ez a téma, és azokat az embereket, akik ebben oroszlánrészt vállaltak, most méltó helyükre teszik. Elfogadom Kohl kancellárnak a négyesét (Németh, Horn, Horváth, Pozsgay), akiket Genscher úr, aki abban az időben az NSZK külügyminisztere volt, ma ismertetett.
A 20. évforduló alkalmat adott valóban újra rendezni az 1989-es események történetét. Mondhatnám azt is, hogy visszamenőleg építeni a történelmet – melyre a beszédemben is utaltam –, amennyiben úgy értem, hogy az igazságból rakjuk össze a múltat, akkor az hasznunkra, javunkra válik, ha hazugságból, akkor az ránk dől. Én remélem, hogy ez az esemény is, meg a 20. évforduló az igazsághoz visz közelebb bennünket!
A másik dolog, amit szívesen vennék, hogy augusztus 20-án volt Németh Miklósnak a kitüntetése ebből a négyesből, de úgy gondolom, hogy most csak egy kapott, de ezek a kitüntetések és az elismerések folytatódni fognak! Mi erről a véleménye?
Ami a kitüntetéseket illeti, én ezekre nem nagyon reflektálok, mert mondhatnám azt is, hogy a hiúsági ügyek nem nagyon érintettek meg. Inkább azt vallom, amit a Galileából visszatérő Jézus Krisztus mondott, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában. Ennek érnie kell, idő kell hozzá, és ami az érdemeket illeti, egy a lényeg: visszamenőlegesen ne csináljanak érdemeket maguknak azok, akik nem vettek részt az eseményen!
Hadd tájékoztassam egy eseményről. Horváth Istvánnak most volt egy könyvbemutatója, ahol megkérdeztem tőle, amit megkérdeznék Öntől is: Nem kellene-e létrehozni egy hasonló intézetet, mint volt az 1956-os intézet? Egy ilyen átmeneti intézetet, mert addig, amíg köztünk vannak azok, akik személyesen tettek érte, az sokkal többet ér, mintha majd olyan emberek fogják megmondani, hogy mi történt, akik csak az iratokból értesültek a történtekről. Mert ugye az emlékezet kopik és az igazi, hogyha azok mondják el, akik részt vettek benne.
Én azt hiszem, itt az idő egy ilyen intézet létrehozására, de még mindig nagy a politikai érintettsége ennek a területnek. Nehéz visszaadni azt, ami az előbb általam említett igazságokból származik. Én magam szívesen részt vennék egy ilyen intézmény előkészítésében, létrehozásában az emlékeimmel éppúgy, mint dokumentumaimmal, eszközeimmel, éppúgy, mint törekvéseimmel. A magyar tudományos élettől, a magyar történettudománytól várom, hogy egyszer rászánja magát és felülemelkedik a kortörténet kísértésein és a kísértéseknek ellenállva, megcsinálja ezt az intézetet.
Milyennek látja a jelenlegi magyar helyzetet és mi a véleménye róla?
Nekem elkeserítő nézni, hogy ilyen mély válságba került az ország. Nem lesz könnyű dolga a következő kormányzatnak, egyáltalán annak, akire rábízzák a végrehajtó hatalmat a jövőben. Egy bizonyos, hogy ebben a legkeservesebb élmény az, hogy elvesztettük a lehetőségeket. Én nem vallom azt a harsogókkal, hogy nem volt rendszerváltás. Igenis volt!
Nemzeti függetlenségünket visszanyertük, állami szuverenitásunkat helyreállítottuk, a megszállókat kisöpörtük, az ország óriási lehetőségekhez jutott. Ezekből vesztettünk, most ezeket kellene visszanyerni. Visszanyerni ráadásul olyan szövetségeket keresve itt, amelyek működtek pl. 1989 annak szövetsége volt. És még valamit: mi magyarok az osztrákokkal, németekkel együtt csináltuk!
Hozzászólások