Egy kis önálló tárca nem tudna többet tenni a sportért
1975. február 28-án született Berettyóújfaluban. A szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi karán szerzett jogi diplomát. Két ciklusban Szeged önkormányzati képviselője. 1999-ben választották a Magyar Gyermek- és Ifjúsági Tanács elnökévé. 1999-től a Fiatal Baloldal (FIB) országos alelnöke. 2002-től 2004 novemberéig az egyesült Fiatal Baloldal – Ifjú Szocialisták (FIB-ISZ) elnöke. 2004-2005 az IUSY (Szocialista Ifjúsági Internacionálé) alelnöke. 1993-tól az MSZP tagja: dolgozott alapszervezet vezetőjeként, megyei alelnökként, a párt Ifjúsági Tagozatának elnökeként. Az MSZP Országos Választmánya, majd 2000. november 26-tól az Országos Elnökség tagja, 2004 októberétől az MSZP alelnöke. 2002-től Csongrád megye 1. sz választókerület egyéni országgyűlési képviselője. 2002 októberétől miniszterelnöki főtanácsadó, 2004 novemberétől 2006 júniusáig kormánymegbízott. 2006. júliustól az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium államtitkára.
2005. júniustól a Tisza Volán Pick Szeged kézilabda egyesület társadalmi elnöke. Nős; felesége gyógyszerész. Négy gyermekük van.
Az államtitkárral az Országházban az azonnali kérdésekre adott válaszai után beszélgettünk a Duna-parti folyosón.
Államtitkár Úr! Önt az MSZP elnökség Benjáminjának lehet tekinteni fiatal korára tekintettel. Három jelentős területen tevékenykedik: országgyűlési képviselő, az MSZP alelnöke és egy nagy minisztérium államtitkára. Hogyan lehet ezeket a feladatokat összehangolni?
A szabadidő terhére. Amíg más kikapcsolódik és szórakozik, addig én kezdem az újabb műszakot. De ezzel azt hiszem, jó néhányan vannak így ebben az országban. Nemcsak a politikában, hanem a magánszférában, közszférában és bárhol máshol. Amíg az ember bírja energiával, addig csinálja. Egyébként összefüggnek ezek a tevékenységek, hiszen a párt-alelnökség nem fő állás, hanem megtisztelő tevékenység a magyar politikai életünk egyik véleményformáló testületében. Az MSZP vezetőségben alapvetően a képzési ügyekre koncentrálok. Szeged parlamenti képviselőjének pedig másodjára is megválasztottak az egyéni körzetben. Ez egy olyan háttér, stabilitás, ami úgy gondolom, minden politikusnak a javára válna. Gyakran előfordul, hogy a saját szomszédomtól, utcabelitől, vagy a helyi civilszervezettől tudom meg, valójában hogy csapódott le egy-egy döntés, amit éppen a minisztériumban vagy a kormányban hoztunk. Jó hallani, hogy fejlődik, halad előre a körzetem és az ott lakók életminősége is ezzel együtt javul.
Kifelejtettem a kézilabda csapat elnöki megbízatását!
Igen. A kézilabda csapatom nagy szerelem, továbbra is társadalmi elnök vagyok. Napi telefonkapcsolatban vagyok a vezetéssel, így tudok mindenről, de az operatív munkában nem veszek részt. Büszke vagyok a bajnok csapatra.
A minisztériumi munkájából két főbb szakterületéről, a sportról és a turizmusról szeretném a véleményét hallani!
Az államtitkári feladat a minisztériumban elképesztő energiát igényel. Reggel fél 6–6 kor beülök a kocsiba és este tíz óra, mikor kiszállok. Muszáj ilyen munkatempót diktálni, hiszen kilenc nagy ágazatért vagyunk felelősek. Ezek mind megérdemelnének egy minisztert és egy államtitkárt, de az adófizetői elvárás az volt, hogy kisebb államigazgatással, kevesebb tárcával működjünk. Így bírni kell energiával. A kilenc ágazat mindegyikével foglalkozik a miniszter és én is, de az tény, hogy a sport és turizmus is személyiségemhez nagyon közel áll. A sportnak és a turizmusnak is van saját szakállamtitkára. Ők a szakmai tevékenységet végzik. A sport területén egy zseniális fiatal szakállamtitkár és csapata dolgozik. Amit a szabályozásban el kellett végezni, hogy ötpárti sportstratégia és törvény legyen, azt elérték. Elbert Gábor szakállamtitkár és csapata biztosította, hogy az olimpiára felkészüléshez a maximális támogatottságot megkapja a terület. Ami engemet illet: e két terület mellett rengeteget foglalkozom fejlesztési, önkormányzati, építési ügyekkel, és a Panelprogrammal.
Ha visszamegyünk egy kicsit az időben, akkor azt tapasztaljuk, hogy a mostani miniszterelnök volt a sportminiszter. Ön szerint nem lenne célszerű, hogy most is legyen egy sportminiszter, aki esetleg még a turizmussal is foglalkozna?
Nem jelentene nagyobb súlyt egy sportért vagy sporttal és turizmussal foglalkozó miniszter. Egy kis tárca semmivel sem lenne befolyásosabb az ágazat érdekében, mint egy nagy, fejlesztésekkel és önkormányzati kérdésekkel is foglalkozó tárca. Mi hatékonyabban tudunk lobbizni a turizmusért és a sportért.
Akkor térjünk át másik Önhöz közel álló területre, a turizmusra. ÁFA kérdés borzolja a kedélyeket. Tud valami biztatót mondani?
Bízom benne, mikorra ez az interjú megjelenik, túl leszünk egy szakmai, politikai egyeztetéssorozaton, amit kormányon belül az új adórendszer részletkérdéseiben folytatunk. Azzal indulok neki ennek az egyeztetési sorozatnak, hogy szükséges a szállást terhelő ÁFA-tartalmat csökkentenünk. A következő hat év soha nem látott méretű fejlesztési forrást biztosít a turizmus részére. Ez az összeg háromszázmilliárd forint. Ekkora fejlesztési forrás mellett a versenyképességet is biztosítani kell. Márpedig a környező országok hozzánk képest alacsony 5 vagy 10%-os ÁFA-terhe nehéz helyzetbe hozza a magyar szállásadókat. Épp ezért ÁFA-csökkentésre biztatom a Pénzügyminisztériumot. Hogy sikerül-e győztesen megvívnunk ezt a csatát, ma még nem tudom megjósolni.
A korábbiakban sokat foglalkozott az ifjúsággal. Megjelent egy Önnel készült interjú, ahol a plázákról kérdezték. Ha kirándul a szegedi plázába hattagú családjával, jól érzik magukat?
Be kell, hogy valljam Önnek, elég régen voltam a plázában. Most, a téli, latyakos, esős időben egészen biztosan vendége leszek ennek a nagy kereskedelmi szolgáltató központnak, amennyiben lesz egy jó film vagy kellemesebb gyermekműsor, esetleg bábelőadás. Ma divatos azt mondani, hogy a pláza-kultúra káros a fiataloknak, mégis azt állítom, hogy nem harcolni kell ellenük, hanem jól kell tudni kihasználni. Olyan szolgáltatásokat, tevékenységeket kell odavinni, ami megérinti a plázába gyűlt fiatalokat: kultúrát, érdekes programokat. Tudomásul kell venni, hogy ma ez egy találkozási pont, egy fórum, úgy, mint ahogy a rómaiknál, annak idején. Annak persze más volt a stílusa és más volt a találkozás oka… Ezzel persze nem szeretném kiüríteni a hagyományos kulturális központokat.
Mit kíván 2008-ban a pártjának, az országgyűlési képviselőknek és az országnak?
Politikai konszolidációt és azt, hogy a viták a valóságról szóljanak és ne virtuális ütközetek részesei legyünk. Sokszor már magam sem értem, hogy miről szól a közbeszéd, mert néha már köze sincs a kormány egy-egy döntéséhez. Valaki bedob egy követ az állóvízbe, és utána képtelenek vagyunk a fodrozást elkerülni, vagy azt befolyásolni. A 2008-as évben végre már túl vagyunk a megszorításokon, ráadásul gőzerővel zajlik az Új Magyarország fejlesztési programja. Ez a kettő biztosan érezteti a hatását a közvélemény hangulatán is. Az országnak, ami pedig maga a közvélemény, azt kívánom, hogy legyen meg a gyümölcse az elmúlt másfél év népszerűtlen intézkedéseinek politikailag. Az ország ezt a gyümölcsöt érlelje és szakíthassa le.
Szóljon hozzá!