A 2. Pécsi Nemzetközi Filmünnep nagydíját, az Arany Benjámint magyar alkotásnak, Kocsis Ágnes „Friss levegő” című filmjének adták át, a Geller Szabolcs-Malovecz Ildikó alkotta szoborral és 5000 euró pénzjutalommal.
A nemzetközi zsűri döntése értelmében a Filmünnep operatőri díját Simon Tanąek kapta a Sírugrók” című film fényképezéséért. A legjobb színész díját Gregor Baković kapta a „Sírugrók” című filmben nyújtott alakításáért, míg a legjobb női előadásért Ioana Barbut tüntették ki.
A Filmünnep diákzsűrije Jan Hryniak moziját, a „Harmadik” című filmet tüntette ki, míg a Közönségdíjat Jan Cvitkovic „Sírugrók” c. filmje érdemelte ki. A Nemzetközi Filmkritikusok díját Ognjen Sivilicic „Bocs a Kung fuért” c. filmje kapta, míg a Duna Tv különdíját Radoslav Spassov „Ellopott szemek” c. mozijának nyújtották át. A Sláger Rádió különdíját „A metróból szeretettel” című mű kapta.
A filmünnep számokban
A 2006. október 2-7. között megtartott Filmünnep hat napján, hat különböző helyszínen 14 ország nagyjátékfilmjei mérettették meg magukat. Összesen 40 nagyjátékfilmet mutattak be mintegy 90 vetítésen, ezen 9000 néző jelent meg. Összesen mintegy húszezren vettek részt a Filmünnep rendezvényein, ami a tavalyi rendezvény látogatószámának a háromszorosa.
Sipos Tamás, a Pécsi Filmünnep kommunikációs vezetője a vetítések felén már szinte „csont nélkül” elmondta a nyerteseket nekem. A filmünnep végén lapunk kérdésére, hogy mit vár a következő filmünnepektől, a következőket válaszolta:
Sipos Tamás: Pécs Európa Kulturális Fővárossá válása, és az ezzel járó közéleti szerep arra kötelezik a Filmünnepet, hogy felelősséggel lépjen fel az európai mozi érdekében. Ennek egyik szimbóluma a rangos nemzetközi zsűri által odaítélt Arany Benjámin díj, amely néhány év múlva akár a folyamatosan újjászülető európai film egyik értékmérőjévé válhat, és így a Filmünnep a jövő igazi tehetségeinek az iránymutatója lehet.
*
A következőkben néhány személyes benyomásom szeretném megosztani olvasóimmal a szervezésről, a filmekről. A filmszemle kilenc helyszínen zajlott. Bár Pécs nem mondható nagyvárosnak, egyik helyszínről a másikra való átjutatás időigényes feladat volt. A jövőben meg kellene próbálni közelebb hozni egymáshoz a helyszíneket, hogy ne járjon úgy az ember, hogy az Apolló moziból a versenyfilm vetítését követően hiába indultam a Nádor szálló építkezés alatt álló területére, A Visszatérés a Tatoine-re dokumentumfilm nemcsak elkezdődött, de még állóhelyre se volt elegendő az akkreditációs kártyám. Az Apolló mozi ételkínálata pattogatott kukoricán kívül mást nem tartalmazott. Az egyik film után lehetőséget biztosítottak a közönségnek és a sajtónak, hogy kérdezzenek a rendezőtől és a színészektől. Ezt Albert Györgyi, a neves újságíró vezette háziasszonyként. Többen voltak színpadon, mint a nézőtéren. A háziasszony professzori kérdéseket tett fel mindenkinek. Utána megkérdezte, hogy van-e valakinek valamilyen kérdése. Az emeleti sajtófogadáson mintegy száz ember tolongott.
Az általam megnézett filmekről: Zuhanás – lett versenyfilm, rendezője Fred Kelemen.
Egy hölgy ugrani készül. Utolsó pillantás a férfira, majd csobbanás, segélykiáltás és halálos, őrjítő csend. Ezután két férfi beszélget és iszik, majd az egyik elmegy a mosdóba, agyonlövi magát. A másik sétál az üres utcákon, szinte nincs szereplő. Harminc éve jártam itt, ugyanazok a helyek, kopár utcák, szinte megállt az idő. Akkor is ittak. A film főhőse szerint inni kell, mert csak így oldódnak meg a problémák.
Fred Kelement, aki magyar származású, forgatókönyvírója, operatőre és producere a filmnek, arról faggattam, hogy miért ilyen kevés a szereplője a kilencvenperces filmnek, és hogy választotta ezt a várost.
Fred Kelemen: A film százezer euróból készült. A forgatási helyszínért nem kellett fizetnem, a szereplők szinte ingyen játszottak. Szeretem Lettországot. Izgat ez a klasszikus szituáció, a nyomozás a lélek egyre sötétebb bugyraiba vezet.
*
A Friss levegő, a nagydíjas magyar film egy vécésnőről szól, akinek a lánya egy ruhaipari iskolába jár és szép ruhákat szeretne tervezni. Mindketten a maguk területén kiválóan dolgoznak. A lány szégyelli anyját, Olaszországba vágyik, ott szeretne boldogulni. Az anyját a WC-ben kirabolják, próbál ellenállni, ezért súlyosan megsérül. Azért, hogy anyja ne veszítse el állását, a lány beül anyja helyére. Se a történet, se a szereplők számomra nagy hatást nem gyakoroltak, de nincs okom kételkedni a világhírű rendezőkből álló öttagú zsűri döntésében, melynek tagja volt kedvenc magyar rendezőm, Enyed Ildikó. (Az 1999-ben készített Simon mágus filmje szerintem az egyik legjobb magyar film.)
Számomra nagy hatással volt a versenyen kívül bemutatott Emelet című film. A Nobel-díjas író, Kertész Imre évekkel ezelőtt írt kisregényét választotta témának Vecsernyés János rendező. A történet a következő: egy meg nem nevezett országban, titkosrendőri szervezet működik a fennálló rend védelmében. Olykor el-eltűnik néhány ember, akiket később, esetleg, mint balesetek áldozatait azonosítanak. Még az ország leggazdagabb és legtekintélyesebb polgárai sincsenek biztonságban. A főhős, aki olyan ember, aki maga keresi a bajt, lóvá teszi a főrendőrt, aki ezt nem bírja elfogadni, és ezért elteteti láb alól. Az előbbit Haumann Péter, az utóbbit Iglódi István alakítja. A két Kossuth-díjas élményszámba menő alakítást nyújt.
A film vetítése után Iglódi István örömmel beszélgetett a szerepéről velem:
Mondd, hogy tudtad ezt az ocsmány figurát eljátszani? Elmentél egy börtönbe, hogy megismerd a helyszínt?(A kiváló színész-rendezővel egy osztályba jártunk az általános iskolában – A szerző)
Nézd Pista, ez nem is ocsmány figura. Végzi a kötelességét, amit előírtak számára. Azt korrektül megcsinálja. Nem bírja megemészteni, hogy átverték, hogy bolonddá tették. Ami a második kérdésed illeti, mikor az ember már annyi idős, mint mi, nem kell menni sehova. Találkoztam mindenféle emberrel, köztük olyannal is, akit megformáltam a filmben.
Legközelebb bővebben beszélgetünk. Jó?
Örömmel állok elébe.
Szóljon hozzá!