A kép ezer arca a szerző, ifj. Regös István érzései, meséi, gondolatai, amelyeket hat kiváló fotóművész – E. Várkonyi Béla, Kanyó Béla, Kerekes Emőke, Papp Mónika, Regös Gábor, Varga Gábor – képei inspiráltak, ezzel szemben az emberi bölcsesség legmélyét, a tudás tanulhatatlan, csupán veleszületett bölcsességgel birtokolható képességét tükrözik. Regös korát meghazudtoló érzékenységről, lenyűgöző lelki gazdagságról tesz tanúbizonyságot. Páratlan stílusával, egy antik költő szókincsével rendelkezve merítkezik meg a lélek, a szív és az élet habjaiban, hogy felbukkanva elénk tárja a képekben rejlő ezer arcot.
A következőkben nézzük a képeket és csodáljuk ifj. Regös bámulatos képzelőerejét. A szárnyaló ének asszonya: A hang az életem. A pacsirta dalol, én énekelek, torkomban talán arany rezeg. Talán csak eszeveszett szenvedély. Ha megszólalok, a dallal együtt én magam is sasmadárként szárnyalok. Hogy ez az élet milyen? Kérdezd a pacsirtát, megtudod. – Regös Gábor fotója.
Ropog a tűz, a
meleg szétárad a házban. Az idős úr méltósággal, mondhatni irigylésre méltón élvezi az életet.
Miért ne tenné, ki tilt már meg neki bármit is… idilli, éden kép ez, melynek most ő a főszereplője, az objektív fegyver helyett most inkább kedves képkeret élete köré. Szinte simogatja a lencse, ahogy az ő szeme is kedvesen kacsint az életre. A barna bőrcipők, a pepita zoknik, nagypapás kardigán…
Biztos hosszú út vezet el ehhez a ruhához. Talán nehéz, talán fárasztó, de a lényeg maga az út, és a tudat, hogy egyszer mindannyian eljutunk ide, ebbe a fotelbe.
És akkor a lobogó tűz a mi fülünknek fog andalító zeneként pattogni, a meleg otthon a mienk lesz, és a világ vége, helyese, nekünk fog behódolni. – Csendélet, Várkonyi Péter fotója.
Szóljon hozzá!