Mohács város díszpolgárává választották Szántó Dezsőt, a Mohácsi Farostlemezgyár Rt. vezérigazgatóját. Az 52 éves üzletembert a rangos elismerés átvétele után kérdeztem eddigi munkájáról és további terveiről.
Szántó Dezső
– Milyen érzéssel vette át a díszpolgári címet?
– Nem számítottam ilyen komoly elismerésre, ezért meglepetésként ért a hír. Természetesen örülök a döntésnek, hiszen mindenki örömmel fogadja azt, ha valamilyen formában elismerik munkáját. A díszpolgári cím értékét számomra külön növeli az, hogy mohácsi születésű vagyok, és egy rövid kitérőt követően 1978 óta újra a Duna-parti városban élek, így elmondhatom: szülővárosom tisztelt meg azzal, hogy díszpolgárává választott.
– Mit gondol, mivel érdemelte ki az elismerést?
– A kitüntetés, úgy érzem, több tevékenységem együttes elismerése. A döntéskor a legnagyobb súllyal bizonyára a MOFA Rt. élén töltött évek számítottak: a város egyik legnagyobb üzemének vezetését nehéz időszakban vettem át, de sikerült megőriznem és továbbfejlesztenem. Ugyanakkor a korábban társadalmi értelemben a várostól elszigetelt vállalatot próbáltam közelebb hozni a mohácsiakhoz: a gyár életében történt események nagyobb nyilvánosságot kaptak és igyekeztünk segítséget nyújtani a városnak azokon a területeken, ahol az szükségesnek látszott. Szerintem ez is közrejátszott a díj odaítélésében, ahogy talán a kamarai szerepvállalásom is számított. A Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara mohácsi elnökeként küldetésemnek éreztem és érzem a mohácsi vállalkozások segítését és összefogását annak érdekében, hogy a város cégei együtt tudjanak dolgozni Mohács fejlődéséért.
– Ön 1990-ben vette át a Mohácsi Farostlemezgyár Rt. vezetését. Nehéz időszakban állt a gyár élére.
– Így van. A rendszerváltás idején számos korábbi nagyvállalat eltűnt a színről és bizony a MOFA Rt. is vészterhes időszakot élt meg. A külkereskedelmünk gyakorlatilag a nullára esett vissza, miközben a belföldi piac is összedőlt. A vállalat megőrzése érdekében új piacokat kellett szereznünk. Ezért kiépítettük a belföldi márkakereskedői hálózatunkat és a külföldi piacokon is dinamikus fejlesztésbe kezdtünk. Mindeközben a gyár privatizációja is lezajlott: 1994-től – privatizációs lízing formájában – 7 munkatárs és 2 külső magánszemély birtokába került a gyár, amely több fordulóban bocsátott ki dolgozói részvényeket is. Ez munkatársaink számára remek befektetésnek bizonyult, hiszen minden évben sikerült osztalékot fizetnünk a részvényekre. Erőfeszítéseink eredményeképpen egy recessziós időszakból fejlődési pályára sikerült állítanunk a vállalatot.
– A versenyképesség megőrzéséhez gondolom beruházásokra, fejlesztésekre volt szükség.
– Igen. Az elmúlt években számos olyan beruházást hajtottunk végre, amely a gyár fejlődését szolgálta. Így például az áruválaszték bővítése érdekében méretre vágó fűrészt állítottunk munkába, 1998-ban átadtuk az új lakkozó sort és nemrég egy saját fejlesztésű technológiával ellátott gyártósort helyeztünk üzembe, amely összecsukható bútorhátfalakat állít elő. Továbbá megújítottuk a belső informatikai rendszerünket: a hatékonyabb irányítás érdekében integrált vállalatirányítási rendszert vezettünk be és egy olyan intranet hálózatot hoztunk létre, amely mindig naprakész információkkal tud szolgálni a munkatársaknak. Szintén a gyár fejlődését szolgálta az ISO 9001-es minőségbiztosítási rendszernek a bevezetése, amelyet – büszkén mondhatom – a hazai faipari vállalkozások közül elsőként mi teljesítettünk 1995-ben. A folyamatos minőségi munkánkat jelzi, hogy a minőségbiztosítási tanúsítványt 2001-ben újítottuk meg. Mindezek eredményeképpen ma már stabil a gyár helyzete. Termelésünk 50 százalékát export-piacokon értékesítjük, így árbevételünk 60 százaléka is külkereskedelemből származik. Éppen ezért rendkívül érzékenyek vagyunk az árfolyam-politikára: minden évben sikerül nyereséget termelnünk, de annak mértéke változó. Tavaly például kiváló forgalmi adataink voltak, ám eredményünk szerényebb lett a vártnál, mivel az erős forint megnyirbálta nyereségünket. Összességében mégis úgy érzem, hogy megnyugtató a vállalat helyzete, de ez nem jelenti azt, hogy ne gondolkodnánk a továbbfejlődésről.
– Mik a tervek a gyár további fejlesztésére?
– A MOFA Rt. további tevékenységét döntően meghatározza majd, hogy a most jelentkező környezetvédelmi, hatékonysági és piaci követelményeknek mennyire tud megfelelni. A versenyképesség megőrzése érdekében milliárdos beruházást szeretnénk végrehajtani, amelynek keretében korszerűsítjük alaplemez-gyártásunkat. A tervek már rendelkezésünkre állnak és bízom abban, hogy mire ez az írás megjelenik, addigra a projekt finanszírozási háttere is összeáll. Kedvező esetben már idén megkezdődhet a gépszállítók kiválasztása, így az érdemi átalakítási munka akár 2004 elején megindulhat. Mivel a korszerűsítés legkevesebb másfél évig tart, ezért 2005 második félévérre várom az alaplemez-gyártás modernizációjának végét. Ezzel a beruházással további 20-25 évre alapozhatjuk meg a vállalat jövőjét.
M. F.
(Megjelent a Dél-Dunántúli Gazdaság szeptemberi számában)
Hozzászólások