A messziről jött tojás
Egyszer volt, hol nem volt, túl a messzi tengereken, ahol különleges állatok élnek, volt egyszer egy strucc. Ez a strucc tojt egy hatalmas, csudaszép tojást. Csodájára jártak a barátai, még a magasan szálló kőszáli sas is eljött megnézni a remekművet. S hogy miért? Hát azért, mert ezen a tojáson fura kis minták voltak. Mindenkit másra emlékeztetett, ebből aztán nagy vita kerekedett.
– Félreismerhetetlenül a nagy sziklák mintája – vélekedett a sas.
– Badarság! – replikázott az egyik barát. – Ez természetesen a mi tollunk mintázata.
Ekkor jött meg a csörgőkígyó.
– Osssztobassszágokat besszéltek sssz! – csattant fel. – Esssz nem másssz, mint az én homokba rajzolt csússzó-mintám.
– Nem! – szólt közbe az anya. – Nézzetek körül!
A többiek engedelmeskedtek neki. A sivatagot látták maguk körül, sziklákat és homokot. Csak egyvalami tűnt ki az egyhangú tájból, mely nem volt más, mint egy különleges formájú, göcsörtös ágú fa.
– Nos? – kérdezte a struccmama.
– A fa ágai! – sóhajtottak, s még nagyobb csodálattal néztek a tojásra.
Ekkor azonban szörnyűség történt. De ti még nem is tudjátok, mi volt a baj. A baj egy nagy, zörgő, fényes bádogdoboz képében tűnt fel. Ebben az összes állat legnagyobb ellensége ült: az ember. Az állatok megijedtek és széjjelfutottak. A strucc és a kígyó maradt utoljára.
A kígyó a tojás köré csavarodott, hogy védje, a struccmama pedig csipkedéssel és hatalmas szárnyai suhogtatásával próbálta elűzni a betolakodókat. Sajnos sikertelenül. Nekik is menekülniük kellett.
Az emberek felvették a tojást, és elhajtottak vele. Nézegették a fura mintácskákat, amely nekik semmit sem jelentett. Később eladták, s így messze került otthonától. Végül egy asszonyhoz került, aki híres volt arról, hogy a tojásokra gyönyörűen tudott rajzolni. Egy ideig csak nézte a tojást, majd úgy döntött, hogy nem hagyományos mintákat rajzol rá, hanem írókájával követi a tojás eredeti mintázatát. Elnevezte a Sivatag Tojásának. Annyira tetszett neki, hogy úgy döntött, ezt másoknak is látniuk kell, ezért odaajándékozta a Zengővárkonyi Tojásmúzeumnak.
Máig is ott őrzik. S bár a tojás már megkopott, a története mindig élni fog.
FEJES ALEXANDER
11 éves
Pellérd
Egy tojás története
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a Mecsek lankáinál egy kis falu. A kis faluban élt nagyanyó takaros kis házában. A házhoz virágoskert és baromfiudvar is tartozott. Nagyanyó legjobb barátja egy kis fekete kormos puli volt. Mindenki csodájára járt nagyanyó kertjének, melyet oly gondosan ápolt, s baromfiudvarának, ahol mindig szép libák, kacsák, tyúkok és kakasok laktak.
Egyik nap az egyik tyúkanyó tojt hat szép tojást. Minden tojás között ezek voltak a legszebbek. Tyúkanyó féltő gonddal őrizte a tojásokat a nagyanyó által készített fészekben. De jaj! Hiába volt minden védelem, egyik este halkan arra osont egy menyét. Már messziről kifigyelte tyúkanyót, s mikor az felállt egy pillanatra a tojásokról, odaszaladt és éles kis fogai közé kapta az egyik tojást. Már rohant is volna, mikor ugatva megjelent a kis puli, s így elejtette a tojást. Tyúkanyó kétségbeesetten kotkodácsolt, de a tojást nem tudta visszavinni a fészkébe. Szomorúan bár, de visszament, hogy melegen tartsa a többieket. A kis tojásnak kinn a hidegben kellett hálnia.
– De jó lenne benn a melegben tyúkanyó tollai alatt! – vágyakozott, de hiába.
Egyik nap aztán furcsa dolgot vett észre. Tyúkanyó felállt a fészkéből, s mögötte öt puha, selymes kiscsibe sorakozott a napfényben. Amikor a kiscsibék kimentek a fészekből, akkor vette észre, hogy többi társának összetört a héja.
– Szörnyű lehetett nekik! – gondolta. – Már csak nekem van szép, sima héjam.
Egy gyönyörű napsütéses délelőttön, a nagyanyó kis unokája, Katinka jött a házhoz látogatóba. Katinka nagyon szerette a varázslatos kertet, így miután köszöntötte nagyanyót, szaladt is nyomban megnézni a kiscsibéket. Nagyanyó a ház ablakából mosolyogva nézte a kislányt, amint vígan szaladgált a kiskutyával a nyomában. Akkor vette észre a tojást.
– Ó, te szegény! Hogyan kerültél ki a fészekből?
Szegény tojás nagyon megijedt, amikor Katinka felkapta. Nagyon félt, hogy leejti és ő összetörik. Ám a kislány óvatosan fogta és vitte be a házba.
– Nagyanyó, kérlek, add nekem ezt a tojást! Majd én szépen megfestem.
S a kislány csodálatos mintákat rajzolt rá viasszal, majd piros festékbe mártotta. Gyönyörű hímes tojás lett belőle. A tojás boldog volt, hogy annyi viszontagság után végre jó kezekbe került.
Még ma is ott van a Zengővárkonyi Tojásmúzeumban, és boldogsággal nézi az emberek gyönyörködő szemeit.
FEJES ANGÉLA
12 éves
Pellérd
Hozzászólások