„Szemed felpattan, magával ránt a valóság
Pedig már hinni kezdted, hogy köztetek lesznek,
Kik rég elmentek már.
Szobádban néma csend, nemrég még nevetés járta át
És a jövőt együtt szőttétek, de a halál rá talált.
Álmaidban most is látod még,
Felemelve az arcodat az ég
Felé, akkor ő is láthat,
Ezer év amit együtt éltetek át,
Benne találtad meg a nap sugarát,
Érintését remegve vártad szertefoszlott rég.”
(Perfect Symmetry: Álmodj még, 2009)
Az emlékezés szinte egyidős a 12 éves Hetedhéthatárral.
Az emlékezés számunkra mindig megemlékezés.
Amikor összegyűltünk jó húszan a hagyományos Héthatáros-évadzárón, megelevenedtek a képek. Főszerkesztő asszonyunk fotógalériájából sorra előbújtak a múltbéli események, melyeket együtt éltünk át.
Ezek az élmények mindig összekötik a héthatáros szerzőtársakat.
De azon a decemberi délutánon éreztük, hogy többen vagyunk a lakásban.
Tapinthatóan ott voltak mindannyian, akik már nem lehetnek velünk.
Légiesen körbesurrogtak bennünket, megpaskolták arcunkat, és egyszer-egyszer jót húztak az asztalon felejtett pálinkásüvegből.
Nekünk pedig kipirult az arcunk és csillogott a szemünk! Derűs riadtsággal pillantottunk körbe, ugyanakkor átjárt bennünket az ismerős melegség.
Mert körbevettek minket!
Mert sokan ott voltak velünk már a Hetedhéthatár indulásakor, s lélekben valamennyien velünk maradnak mindörökké.
11, 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1 éve, és van, aki csak néhány hónapja figyeli távolról munkásságunkat, de lelki kezeit mindig vállunkon nyugtatja.
De ez sohasem teher, hanem jótékony felvigyázás.
Tudjuk, hogy sokan figyelnek bennünket, és emiatt is próbálunk minél szebbeket írni. Mindig szeretettel gondolunk Solymos Ivánra, Szigetvári Jánosra, dr. Mándoki Lászlóra, Drelicska Attilára, Káplár Lászlóra, dr. Hegedüs Sándorra, Czupy Györgyre, Juhani Nagy Jánosra, Szántó Dezsőre, Kurucz Gyulára, Kóta Dénesre, dr. Jéki Lászlóra, dr. Rónai Bélára, Szentiványi Árpádra és Tüskés Tiborra.
A 18–25. oldalakon rájuk emlékezünk, miközben ideidézzük szellemüket és szellemiségüket e lap hasábjaira.
S miközben emlékezünk, csendben fohászkodunk, hogy idén már nem fogyunk tovább…
Hozzászólások