A költő vére
A költő vére
A tinta
a költő vére,
az tapad
a füzetébe
ahová verseit
írja, kíváncsi
fehér papírra,
amint magát
felkínálja, míg
a gondolatot
várja.
Kesztyűk
Harmadik gimnazista voltam Sopronban, amikor iskolába menet találtam egy szép, barna bőrkesztyűt. Balkézre valót. Napokig érdeklődtem az iskolában, hiányzik-e valakinek. Senki sem jelentkezett. A kesztyűt a szekrényembe tettem. Ötven éve őriztem már a kesztyűt, amikor tegnap, immár hatvanhét évesen a járda szélén egy szép bőrkesztyűt pillantottam meg. Talán a párja a magányos kesztyűnek? Szívdobogva hajoltam le érte, azután szemügyre vettem. Ötven év múltán ismét egy balkézre való bőrkesztyűt találtam.
Recesszió
Külföldi nagyváros, aluljáró. Koldus tartja műanyag poharát. Hirtelen rendőrök tűnnek elő és kemény szavakkal elküldik a kéregetőt. Több mint egy év telt el. Ugyanaz a helyszín, koldussal. Két rendőr közelít. Ijedten nézem. Odaérnek. Az egyik pénzdarabot dob a koldus poharába.
Sejtés
Aki meghal szeretteim közül, mind-mind visz magával egy darabot belőlem. Amikor meghalok, odaát magamra találok.
*
Barátunk és szerzőtársunk, Winkler András A költő vére című kötete nemrégiben jelent meg a soproni Hillebrandt Kft. gondozásában. A verseskönyvet Mészáros György illusztrálta.
Hozzászólások