I. Ferencz József császár és apostoli király látogatásai Pécsett

A király pécsi útja

Több forrásmunkát átnézve sem tudtam megállapítani, hogy I. Ferencz József császár mikor járt először Magyarországon. A legtöbb helyen az 1857-es év szerepel. Hivatkozásul hozzák fel, hogy Arany János 1857-ben írta meg a „Walesi bárdok” csodálatos balladáját, tiltakozva a császár látogatása ellen.

Mi pécsiek jobban vagyunk értesülve. Nálunk – tehát, ha úgy vesszük Magyarországon – az uralkodó először 1852-ben járt.

Városunkat ötször érte az a nagy megtiszteltetés, hogy I. Ferencz József osztrák császárt és magyar apostoli királyt vendégként köszönthette. E látogatások emlékeit kutatva egyértelműen megállapítható, hogy az 1891-es volt a legpompázatosabb és a legérdekesebb. Ezért – a korabeli pécsi újság beszámolójára támaszkodva – ennek eseményeiről számolok be elsősorban.

Különösen is érdekesnek tartom az ő felsége bevonulásáról adott részletes tudósítást, amely az események felsorolásán túl bemutatja az 1800-as évek végi Pécs városát is.

 

1891. június 22. – Az érkezés napja

„Az Indóház-út végén volt fölállítva az első diadalkapu, melyen keresztül hajtva az országútra (Rákóczy út) tért az impozáns menet. Óriási néptömeg foglalt helyet itt jobbról-balról, mely szűnni nem akaró éljenkiáltásokkal üdvözölte a fölséget. A házakon mindenütt zászlók lengtek, a Koch-féle kőszénraktárnál csinos tribün volt fölállítva, melyen előkelő hölgyközönség foglalt helyet. A Bedő kávéháznál befordult a menet az Irgalmasok-utcájába, ahol jobb oldalt a Majláth-téren (Kossuth tér) a második tribün állott, melyet a visszaszorított tömeg – minden karhatalom dacára – egy pillanat alatt ellepett. Ebben az utcában is mindenütt a legszebben voltak feldíszítve a házak, minden emeleti ablakból pompás nehéz szőnyegek csüngtek alá. A legimpozánsabb kép tárult föl azonban, midőn a menet az Irgalmasok utcájából a Széchenyi-térre ért.

Itt az ősi várfalat ábrázoló díszkapu (Piatsek Gyula építész tervei alapján készült), közepén leeresztett fölvonóhiddal, tetején a bástyafokokon a régi magyar harcosokat ábrázoló színtársulati tagok festői csoportjával láthatólag kellemesen lepték meg a királyt.

A díszkapu előtt két oldalt vont kordon előtt álltak – alulról vett sorban: a két hadastyán-egylet, a különféle iparos-egyletek, a „Pécsi Dalárda”, a „Pécsi Dalkoszorú”, a baloldalt fölállított tribünön a helybeli nőegyletek tagjai, aztán a fehér ruhás leányok. Túloldalt az itteni összes államhivatalok, a városi bizottság tagjai, a királyi tábla s az idegen törvényhatóság küldöttei.

A király fogatáról leszállva hosszantartó éljenzések között lépett Aidinger kir. tanácsos polgármester elé, ki a városi polgárság nevében beszéddel üdvözölte ő fölségét.” (Pécsi Figyelő 1891. június 24.)

A polgármester szavaira Ő fölsége válaszolt:

„Midőn egy magasztos egyházi ünnepély ezúttal körünkbe hivatott, örömmel ragadtam meg az alkalmat e város látogatására s teljesen igazolja ezen örömömet azon szívélyes és lelkes fogadtatás, melyre íme itt találok. Fogadják ezért önök és Pécs város hű lakósai köszönetemet és szívélyes üdvözletemet.” (Pécsi Figyelő 1891. június 24.)

A Széchenyi téren összegyűlt tömeg hangos ovációval fogadta az uralkodót és valóságos rózsaesőt zúdított a nyakába.

„Ezután a menet a plébánia templomot megkerülve az Iskola-utcába (Szepessy Ignác u.) fordult, majd annak végén a bandérium a sétatér bejáratánál félreállott s a fogatok a díszkapun át a boltívig hajtottak, ahol a polgármester, a főispán, aztán ő Fölsége és udvarához tartozóknak kocsiját bocsátották csak be, míg a többi kocsikról a kíséret leszállott s gyalog követte az udvart a püspöki palota kapujáig.” (Pécsi Figyelő 1891. június 24.)

A Székesegyház előtti téren az uralkodó fogadta a tiszteletére felsorakozott 52. gyalogezred díszszázadának és zenekarának parádéját.

A kimerítő pécsi fogadtatás után a király bevonult a püspöki rezidenciába. Itt azután a reggeli, majd pedig a püspöki kápolnában megtartott mise következett.

Ő felsége pécsi bevonulása csak a nyitánya volt annak a fényes ünnepség sorozatnak, amelyet ezen és a következő napokon a város vezetősége rendezett I. Ferencz József császár és apostoli király látogatásának tiszteletére.