Sztálin gyilkoló gépezetének mérlege a II. világháború első időszakáig
Berija „baloldali” gyilkolási programja
Amikor Lavrentyij Berija ezen a téren is teljhatalmat kapott, az 1939. április 10-i, az SZKP Központi Vezetőségéhez intézett följegyzésében „ésszerűsítette” az oda hurcoltak addig nagyon ésszerűtlen, szervezetlen munkáját. A szintén tömeggyilkos Nyikolaj Jezsov – aki elődje volt – a „börtönben üldögélő ember”-hez mérte a GULAG táborok fejadagjait, a napi 1400 kalóriát. Ez a végzetes bűn vezetett oda, hogy 1939. március 1-jén például 250 ezer volt az őáltaluk is munkaképtelennek nyilvánított rabok száma, az előző évben pedig az ide hurcoltak 8%-a halt meg. Emellett az 1936 óta fölgyorsult sztálini megtorló intézkedések következtében beáramlott, nagy mennyiséget kitevő rabszállítmány munkateljesítménye az ott meglévő szervezetlenségnek köszönhetően 13%-kal esett 1938-ra. Ráadásul „ellenségvadászat”-ot hirdetett, és amint tudjuk, ez még a bolsevikok szemében sem vezetett jóra. Berija meghirdette tehát ehelyett az „egészséges gazdaságirányítás”-t. De egy pillanatig se higgye senki, hogy emberbaráti célzattal tette ezt: a foglyok munkaerejének minél kíméletlenebb kizsigerelését szolgálta ez az intézkedés. (Vesd össze ezt a Heinrich Himmler és szintén tömeggyilkos cimborái által a nemzeti szocialista koncentrációs táborokba hurcoltak munkaerejének kifacsarásával.)
Berija javaslatai ennek megszűntetésére a következők voltak:
1. élelmezési adagok fölemelése,
2. a büntetési idő lejárta előtti szabadon bocsátások megszűntetése,
3. minden „lógós és a termelés más hátramozdítói” példás megbüntetése,
4. a napi munkaidő 11 órára emelése, csupán havi 3 pihenőnap (!) engedélyezése.
A magyarázata erre az volt, hogy „ésszerűen és a lehető legnagyobb mértékben kihasználjuk a rabok minden fizikai képességét.”
Számvetés az áldozatokról, meghurcoltakról
Ha az áldozatokat vesszük, a mai tudásunk szerint a Sztálin vezette önkény különböző „vetületei” a következő emberveszteséggel jártak:
– Az 1932/33-as éhínség során több mint 6 millió ember esett áldozatul a brutális bolsevik-típusú „kollektivizálásnak”, másik, akkor hazudott nevén „kolhozosításnak”, amelyet a beavatatlan népnek a párt szócsöve, a „Pravdá”-nak (oroszul igazság) hazudott központi pártlap irányított – letagadván nemcsak az áldozatokat, hanem azok számát is.
– A kirakatperek és a bolsevik „igazságszolgáltatás” működése során halálra ítélt és kivégzett 720 000 ember. (Megjegyzendő, hogy ezek közül csak az 1937/38-as sztálini népirtás során 680 000 főt végeztek ki. A bolsevik-rendszer „mellékesen” az igazságszolgáltatás több évezredes fejlődési rendszerét csúfolta meg, amikor az ügyészségi szervezetet a párt „ostorává”, a bíróságit pedig szolgálójává silányította, a pereket pedig bírósági komédiává fokozta le. Azt is rendszeres gyakorlatává tette, hogy a politikai perbe fogottakat köztörvényes vádakkal illették. Ezt folytatták a „népi demokráciáknál” 1945 után is, amikor például az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc résztvevőit ítélték el.)
– A GULAG táboraiban 1934 és 1940 között hivatalosan bevallott 300 000 haláleset. Ezeken fölül még legalább 400 ezerre teszik azoknak az elítélteknek a számát, akik 1930 és 1933 között estek áldozatul a szervezett bolsevik önkénynek. (Ez a szám nem tartalmazza azon százezreket, akiket a rendőri-bírósági eljárás vagy a büntetőtáborba hurcolás előtt, illetve a börtönidő alatt pusztítottak el.)
– A deportáltak, áttelepítettek, „különleges” telepesek közül legalább 600 000 nyilvántartott haláleset. (De hányat nem tartottak nyilván?…)
Adatok a büntetőeljárás során elítéltekről:
– 2 200 000 deportált, áttelepített, „különleges” telepest tartottak nyilván.
– A GULAG táborrendszerében 1934 és 1941 között 7 000 000 foglyot tartottak nyilván, de ebbe nem számíthatjuk be azokat a milliókat, akiket 1930 és 1933 között hurcoltak oda.
– 1940 első napján 1 670 000 GULAG-foglyot tartottak nyilván 53 „egységében”, ez a szám 1941-re 1 930 000 főre emelkedett. Akkor, amikor eközben az ország élethalálharcát vívta a hitleri Németország ellen! (Amikor pedig Sztálin lehetővé tette, hogy innen is toborozhattak a frontra, ezt csak a köztörvényes bűnözők körére szűkítették.)
– Ebben az évben emellett még 200 000 elítélés előtt álló letartóztatottat regisztráltak a börtönökben, és további 1 200 000-en voltak a titkosszolgálat által felügyelt „különleges” telepesi státusban. De ne feledjük: ezek csak a hivatalos(?) adatok!…
A sztálini rendszer nemzetközi bűnei
Ne feledjük közben azt a szégyenteljes szerepet sem, amelyet a Szovjetunió játszott a szociáldemokrácia elleni hajtóvadászatban, a Szocialista Internacionálé általa nem kedvelt külföldi pártvezetőinek (köztük a magyar Kun Béla és társainak) likvidálásában, a Molotov-Ribbentrop paktum megkötésében, a Balti-államok megszállásában, a Katyn-i mészárlásban (annak 1992-ig történő letagadásáig), az USA „hátában” kirobbantott mexikói „marxista” forradalomban és Trockij megöletésében a második világháború idején! Mert ne feledjük: Sztálin és gyilkos hatalmi gépezete az emberiség történetének legpusztítóbb időszakában, a második világháború idején is tovább működött…
Hozzászólások