Bánki Judit Hagner, Bogádi Kis György és Nőt Béla a 2002-es kiállítás-megnyitón a Pécsi Műhelygalériában
Fenti címekkel jelent meg Bogádi Kis György írása Bánki Judit Hagner szobrairól 2002 őszén, azt követően, hogy a Pécsi Műhelygalériában (Nőt Béla és Ilona galériájában) barátunk és szerzőtársunk nyitotta meg a Németországban élő szobrászművész kiállítását.
Bánki Judit Hagner köztéri szobra Wetzlarban (Ludwig Hagner felvétele)
Ez év őszén, szeptember 3. és 16. között a Határokon Túli Magyarságért Alapítvány Pannon Magyar Házában (Pécs, János u. 22.) lesznek megtekinthetők Bánki Judit Hagner szobrai.
Bogádi Kis György közel nyolc évvel ezelőtti sorait idézzük: „Bánki Judit Hagner művészetében az alázat forrása, tárgya, a szentség: az Ember. Előtte, érte, miatta és vele együtt hajol a földig naponta wetzlari műtermében, és mutatja meg ezer alakban mindazt, amit meglátott benne: a nagyságot, a tisztaságot, az örömöt, a reményt, az együvé tartozás vágyát, az egymásra utaltság terhének bensőséges szépségét, a jóságot.
Judit asszony jó mesterektől tanulta a szakmát. Magyartól is, mint például a salzburgi mesterkurzuson Varga Imrétől. De nem a kezüket kereste, hogy vezessék, hanem az antennájukat, hogy érlelő sugárzásuk érje, mint gyümölcsöt a napfény. … Minden igaz műalkotás: tükör. Kettős tükör. Rálátni benne az alkotóra és ránk is, akiknek a világot – azaz önmagát – a művész megmutatja. Meg minket is magunknak, ha a fejünket nem fordítjuk el.”
Hozzászólások