Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában - 21. • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 21.

Néhány rendhagyó gondolat a Nick ház további életéről

A Bazár udvar mélyén működő Nick féle delikátesz kereskedés élénk forgalmat bonyolított le. A bolt előtt nyári időszakban, a tikkasztó forróságban egy takaros, kis söröző terasz csalogatta a szomjas belvárosi polgárokat a szomjoltásra, no meg egy kis vidám tereferére.

A Bazár udvarában volt a Nick…

Az 1933. évben a Nick udvar új bérlőt kapott Szalay Béla személyében.

Halvány gyermekkori emlékeim között őrzöm, hogy édesapámmal egy alkalommal én is vendége voltam a Nick sörözőnek.

Még egy emléket őrzök Szalay Béla bácsiról. 1957-ben, amikor a Nádorba kerültem, a ruhatárban egy csendes, alacsony termetű bácsi dolgozott, akinek egy pillanatra sem kerül ki szájából a rövid kis angolpipa. Kíváncsi kérdéseimre egy idősebb portás kollégám válaszolt. Ő Szalay Béla, a Nick Söröző egykori dúsgazdag tulajdonosa. Hát igen, azokban az években ilyen volt a divat…

Pedig Szalay Béla bácsi még a pécsi villamos életében is jelentős szerepet töltött be. Erről Tegzes Béla, az „Új Dunántúl” c. pécsi napilap 1995. augusztus 23-i számában így emlékezik:

„De sok közismert ember is volt a 6 órai járaton, hogy a 8 órás munkakezdés előtt jól kiússza magát. A valamikor híres Nick söröző vezetője, a kedves Szalay úr minden reggel jó időben az első járattal jött egyet fürödni, úgyhogy már a sörözőben várta a korai vendégeit.”

Persze a villamos sem volt akármilyen. Ez volt a híres „majomketrec”, azaz a 31-es pályaszámú motorkocsi, amelyet kifejezetten pécsi kérésre, speciális nyári változatra gyártottak le.

Az üvegezett Nick udvar

Szőke Karcsi, a Nádor Kávéház főpincére (később éttermi üzletvezető) a „Dunántúli Napló” 1974. február 24-i számában így gondolt vissza legénykorának kedvenc sörözőjére:

„A két háború között a Nick söröző működött a jelenlegi tapétabolt helyén. Ha jól emlékszem a bolt volt a konyha, majd a jobboldali szárny pedig maga a söröző. Azután tavasztól késő őszig, amíg elviselhető volt az időjárás, a söröző bejárta előtt kockásmintás abroszokkal leterített asztalok álltak, meg terebélyes dísznövények.

Kik jártak ide?

Többnyire iparosok, kiskereskedők zónáztak (közérthetőbben zónát fogyasztottak, amely alatt kisadag pejslit – azaz szalontüdőt, marhapörköltet, pirított májat kell gondolni, melyeket magától értetődően ún. kisezüstben illett felszolgálni) két üzleti megbeszélés között, de a fő sláger persze a virsli és a forró, mustáros debreceni volt, egy-egy korsó sörrel.

A törzsvendégek nevükkel ellátott korsókból, poharakból iszogattak. Abban az időben mindig akadtak ügyes „pohárkopogtatók”, akik éleshegyű szerszámmal neveket véstek, kopogtattak a poharakra. Zene persze nem volt…”

És aztán nehogy kifelejtsük, minden asztalon ott volt fogpiszkálóra tűzve a sózott ringli, magyarul a tengeri halikra. Ezt Béla bácsi térítésmentesen szolgáltatta. „A fogyasztásban bent foglaltatik!”

Persze az ingyenes delikatesz falatok bőségesen megtérültek a ravasz tulajnak. A sós ikrára számolatlan mennyiségű sört lehetett azután lehörpinteni. Ahogy mondani szokták az idős emberek: „még az angyalok könnyét” is megitta a nagyérdemű kuncsaft.

A „hanzli”-ból sok mindenre tellett. Hogy mi a „hanzli”? Az a felesleges sörhab mennyiség, amelyet egy falap segítségével illett lecsapni söröskorsó tetejéről. Hogy ez mennyi volt, hát ki tudta volna utólag meghatározni…

Talán a fiatalabbak már nem ismerik azt sem, hogy hányféle változatban lehetett a Nick-ben sört fogyasztani:

Itt volt a Nick söröző

Piccoló sör   2dl
Pohár sör   3 dl
Vágás – a söröskorsóban   3 dl
Korsó   5 dl

Aztán ott voltak a csizma alakú söröspoharak, amelyekbe (méretüktől függően) 7-8-9 dl sör fért bele

Kedves Hetedhéthatár olvasók, ugye milyen szép is lenne még megélni a Nick söröző újranyitását. Akkor azután felkerekedhetnénk, és békés egyetértésben elballaghatnánk a Nickbe egy kis zónára, amely után hatalmas korsó sörök következnének. Talán még a „hanzlit” sem bánnánk…

Következő rész

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS