A Baranyát leíró könyvekben többek között azt is el lehet olvasni, hogy a megyét úgynevezett aprófalvas településhálózat jellemzi. A dimbes-dombos tájon, szinte minden völgyben meghúzódik egy-egy takaros kis település. A nem ritkán mindössze 100-200 lakost számláló falvakban nem csak a megélhetés, hanem a kultúrához való hozzáférés megszervezése is komoly kihívást jelent.
Fő a hatékonyság – szokták mondani a szakemberek – viszont ez nem csak afféle hangzatos szlogen. Gondoljunk csak bele, mekkora ráfordítást jelentene működtetni iskolát, orvosi rendelőt, művelődési házat, vagy könyvtárat minden településen. Nézzük meg a közművelődés egyik szeletét, a könyvtárat! Baranyában 301 település található. Alapesetben, ha mindenhol működne könyvtár, külön-külön ezres nagyságrendű könyvállománnyal, szakemberekkel, rezsiköltséggel és egyéb járulékos ráfordítással, lehetetlenség lenne fenntartani. Hivatalosan megfogalmazva a művelődéshez való hozzájutás állampolgári joga mindenkinek – de gyakorlati oldalról nézve azt mondhatjuk egyszerűen: a lakosság olvas. Nap, mint nap ott a könyv a kezünkben kikapcsolódás, tájékozódás, vagy épp munkánk során. Az internet korában is!
A könyvtárbusz Regenyén
Baranya megye településein a könyvtári szolgáltatást a Csorba Győző Megyei – Városi Könyvtár biztosítja, több, vidéki városi könyvtárral karöltve. Pécsett a Tudásközpont épületében, a nagyobb településeken állandó könyvtárakkal. Mondhatnánk, ez így rendben van, a lakosság, ha nem is a lakóhelyén, de a szomszéd településen, vagy „a központban” megtalálhatja a keresett könyvet, elolvashatja az újságokat. Viszont sajnos a mai Magyarországon a lakosság egy része, különösen az aprófalvakban élők kis mértékben, vagy egyáltalán nem mobilisak. Baranyában őket segíti a mozgó könyvtár, a Csorba Győző Megyei – Városi Könyvtár szolgáltatása: a könyvtárbusz. A könyvtárbusz előre összeállított menetrend szerint, kétheti rotációban látogat el azokra a településekre, ahol nem működik állandó jelleggel, „szilárd épületben” könyvtár.
Ezek után, bizonyára a Kedves Olvasók már nagyon kíváncsiak arra, hogy is zajlik az élet a könyvtárbuszon! Azt javaslom, „pattanjunk föl”, induljunk el egy kis baranyai körútra, és ismerjük meg, mi minden történik az utasok helyett könyvekkel, folyóiratokkal és sok egyéb kinccsel teli busz egy-egy útján.
Gyód, László a visszahozott könyveket szortírozza
Szombat, reggel nyolc óra. Itt-ott hókupacok, a Nap sugarai mutatják a tavasz erejét, „Tél tábornok” már visszavonulót fúj. A hatalmas szürke épület széles garázsajtaja oldalra gördül, majd a szűkös térből János – a könyvtárbusz sofőrje, akinek majd látni fogjuk, helyenként bravúros megoldásokat kell alkalmaznia a szűkutcás falvakban – gyakorlott mozdulatokkal kitereli a 13 méter hosszú járművet a napfényre. László, a könyvtáros és jómagam segítségével a terelőbóják visszakerülnek helyükre, felülünk a sofőrfülkébe és nekiindulunk. Az első megálló Gyódon lesz. A könyvtárbusz megállója a hosszan elnyúló település egyik szélső utcájában került kialakításra, nem túl szerencsés módon. Az elhelyezés indoka, hogy a Faluház és a Polgármesteri Hivatal itt található. A keskeny utcán vagy 50 métert kell hátramenetben megtenni, de a 9 órás nyitásig még van idő. Megérkezés után „pikk-pakk” üzemkész lesz a könyvtár: a hosszabbító kábel csatlakozik a Faluház konnektorába, a műholdvevő parabolaantenna irányba áll, a jelenlévők közreműködésével a bejárati lépcső a helyére kerül, a könyvespolcokat lezáró rolók felnyílnak, elindul a számítógép – mely a műholdas összeköttetés révén online kapcsolatban áll a pécsi Tudásközponttal. A teljes katalógus elérhető, a kölcsönzési nyilvántartás szintúgy. Az olvasók pedig már a járdán várakoznak a belépésre. Egy idősebb hölgy az első látogató. Visszahozta a múltkor kölcsönzött könyveket, és mivel lejárt az olvasójegye, meghosszabbítja a beiratkozást. A tagság egy évig érvényes, az ingyenesen kiváltható olvasójeggyel nem csak a könyvtárbusz, hanem a pécsi Tudásközpont is ingyenesen biztosítja a szolgáltatásokat. Így gyakorlatilag több mint egymillió könyv áll rendelkezésére.
Regenye, olvasók a könyvtárbuszon
László elmondása szerint 800 olvasója van a könyvtárbusznak. Ez első hallásra kevésnek tűnhet, azonban a falvak lakói között nagyobb az összetartás, mint ahogy Pécsett megszokhattuk. Egy olvasó több lakost is „ellát” könyvvel, így van ez az imént érkezett hölgy esetében is, aki több barátnőjének visz könyveket. Közben sorra érkeznek az olvasók, fiatalok, idősebbek – érdekes módon a közép korosztály nem igazán képviselteti magát, ők bizonyára dolgoznak, intézik a bevásárlást, és a jobban ráérő gyermeküket, vagy a nagyit kérik meg, hogy intézze helyettük is a könyvekkel kapcsolatos ügyeket. Az egyik olvasó megjegyzi: „olyan jó, hogy itt csupa szép könyv van, bent a központban némelyek olyan saláták!”. Az elmúlt hetekben a nagy hó miatt nem jött a könyvtárbusz, a hölgy hozzáteszi: „ha ma nem jöttek volna, bementem volna a központba!”. Látható, hogy kell a könyv, van rá igény, folyamatosan. László összegzi: az olvasók egyrészt elsősorban a „reklámozott” könyveket keresik, a hagyományos szépirodalmat kevésbé. Nagyon népszerűek a hobbi- és szakkönyvek – utóbbiak közül megemlíti, hogy gyakran keresnek kemenceépítésről szóló könyveket. Volt egy extrém példa is: játszótér kialakítással kapcsolatos könyvet kölcsönzött egyik olvasójuk, aki nem sokkal később fel is épített egy mini-játszóteret családi házának kertjében! Ha valaki olyan könyvet keres, ami a könyvtárbusz állományában nem található meg, előjegyzés alapján a következő látogatáskor kapja meg a Tudásközpont raktárából, névre szólóan. A másfél órás nyitvatartási idő gyorsan letelik, az olvasók elköszönnek, a könyvtárbusz személyzete az érkezéskor látott mozdulatokat fordított sorrendben gyorsan elvégzi, a busz indulásra kész.
Kincskeresés
A második település Regenye. Gyorsan odaérünk, a féltizenkettes nyitásig bőven van idő. A megállóhely itt is nehezen közelíthető meg, a hó még nagy, a keskeny útról a soktonnás járművel nem ajánlatos letérni. A szemközti ház előtti járdán már várakozik néhány tizenéves, egy fiatal asszonyka gyermekével, mindannyian könyvekkel a kezükben. A nyitást megelőző előkészületek néhány perc alatt lezajlanak, a vendégek megrohamozzák a könyvtárbuszt. Itt is meg kell hosszabbítani néhány beiratkozást, de a gyódi megállóhoz képest sokminden más is történik. Egyik fiatal olvasó édesapjának vinne könyvet – konkrétan nem tudja mit szeretne, László segítségét kéri: „A történelem, a második világháború érdekli apát.”. A polcokról gyorsan előkerülnek a megfelelő könyvek. A gyerekek a polcok alatti kihúzható fiókokban mesekönyvek között kutatnak. Minden településen van egy kapcsolattartó, aki a könyvtárbusz fogadásával kapcsolatban segédkezik, kiteszi a következő érkezés időpontját jelző feliratot a könyvtárbusz-megálló tábla – merthogy ilyen is van a menetrendünkben szereplő 28 településen – alá. A hölgy elmondja, ő Hatvan közeléből származik, a térség jellegzetes csipkemotívumairól keres könyvet. A könyvtárbuszon minden olyan, mint egy „hagyományos” könyvtárban. Az olvasószolgálati pult mellett szabadon használható számítógépek találhatók, ingyenes internet-hozzáféréssel. A gyerekek gyorsan elfoglalják a gépeknél található székeket, Facebookolnak, játszanak. A másfél órás tartózkodás, ha lehet mondani, itt még gyorsabban eltelik. 13 órakor, ha tetszik – ha nem, indulniuk kell haza. Nem csak azért, mert várja otthon őket az ebéd, hanem mert fél óra múlva bennünket is várnak a következő faluban, Siklósbodonyban!
Siklósbodonyban a gyerekek körében a számítógépek voltak különösen népszerűek
Az út mentén a szántóföldeken helyenként összefüggő hó terül el, de felhőtlen ég alatt, szikrázó napsütésben gördülünk be Siklósbodony főutcájára. A 141 lakosú település Gebauer Ernő-freskókkal gazdagon díszített temploma előtt van a könyvtárbusz megállója, de az oda vezető út keskeny, a széle havas, mély talajú. Itt még János rutinja sem segít, nem kockáztatja meg a beragadást, így a főút mellett állunk meg. Viszont így a kábel nem elég hosszú, ezért gyorsan kell szerezni még vagy 60 méternyi vezetéket. Zita, az itteni házigazda-kapcsolattartó intézkedik, gyorsan lesz áram, működik minden. Fiatal vendégek – érdekes módon itt szinte kivétel nélkül gyerekek – érkeznek a könyvtárbuszhoz, akik gyorsan birtokba veszik a néhány perccel ezelőtt érkezett „guruló könyvtárat”. Teljesen otthonosan mozognak odabent: van, aki számítógépezik, de a Fekete Péter kártya is nagy népszerűségnek örvend. Igazi közösségi tér lesz a könyvtárbuszon, tele gyerekzsivajjal! A könyvtár a kulturált kikapcsolódás, a könyvek, folyóiratok biztosítása mellett a megélhetést is segíti. Külön program működik a hátrányos helyzetű térségek munkát kereső lakói részére – az internetkapcsolat révén az információszerzés gyorsabb, könnyebb. 15 órakor sajnos itt is eljön a búcsú ideje, a polcokat takaró rolók bezárulnak, a számítógépeket kikapcsoljuk. A Fekete Péter kártyapakli is visszakerül a fiókba, a mozgó székeket gumipókkal az asztalok lábaihoz rögzítjük. Útközben minden szilárdan áll a helyén. Rövid dudaszóval köszönünk el az integető gyerekektől s útnak indulunk, vissza a pécsi Tudásközpontba. 16 órakor véget ér a munkanapunk. Holnap Mecsekpölöske, Ellend és Keszü lesz az úti cél. Könyvekkel, folyóiratokkal, játékokkal, sok-sok hasznos tudással és jó szóval – ahogy a jármű oldalán olvasható: „Könyvtárbusz, ami mindent visz”.
Én azonban hajlok arra, hogy elszakadva a tényektől, a mondás divatos értelmezését részesítsem előnyben,
mert ez tényleg „mindent visz”!
Hozzászólások