Fejezetek a pécsi hírlapírás történetéből
A történet első része
Számomra mindig nagy öröm, amikor a régi pécsi napilapokat böngészve, valami – legalább is számomra – érdekes cikkre, anyagra bukkanok.
Ilyen kincsre leltem a „Dunántúl” című újság 1924. december 25-i, karácsonyi számában megjelent, dr. Rónaky Kálmán: „Az újságírás úttörői Pécsett és Baranyában” írt cikkében.
Pécsi Fejek. (Szerkesztik Zsadányi Oszkár és Klamár Gyula)
Mindenekelőtt ki volt dr. Rónaky Kálmán? Szerettem volna minél többet megtudni erről a kitűnő pécsi személyiségről és publicistáról. Végül is kénytelen voltam beérni Zsadányi Oszkár és Klamár Gyula „Pécsi Fejek” (1928) c. könyvében fellelhető rövid életrajzzal.
„Tősgyökeres pécsi. A reáliskola elvégzése után megszerezte a jogi doktorátust és 1899-ben Baranya vármegye szolgálatába lépett. 35 évi becsületes lelkiismeretes munka után, mint árvaszéki elnök helyettes ülnök nyugalomba vonult. Egész életét a közjónak és a társadalomnak szentelte. Negyven éve ismerteti tollával Baranya és Pécs múltját. Eddig négy munkája jelent meg. Ismereteinek gyarapítása végett sokat utazott külföldön. Bejárta Európát, Kisázsiát, Afrika északi részét stb.
Részt vett 1899-ben a Rómában tartott sajtókongresszuson, 1902-ben a szentpétervári büntetőjogi kongresszuson és 1899-ben a krisztianiai, úgy 1908-ban a berlini interparlamentáris konferencián.
Jeles műgyűjtő. Lakása tele van eredeti szobrokkal, festményekkel, rajzokkal stb. Könyvtára páratlan.
Ő pendítette meg az első pécsi kézművészeti kiállítást.
Szíve arany, becsülete gyémánt.”
Csak egy kis kiegészítés:
1905-től a Magyar Iparművészeti Társaság tagja is volt.
Az 1907-ben rendezett pécsi nagy országos kiállításon érdekes tojásgyűjteményével vett részt.
Folytassuk a pécsi sajtó történetével…
Bánffay Simon, a Pécsi Lapok szerkesztője
„A szabadságharcnak kellett jönni, hogy Pécsett az első lapot megteremtse. Eddigelé nem igen érezte helyi lapok szükségét a közönség. Még a fővárosban is kevés volt az újságok száma és azok sem jelentek meg nagy terjedelemben. Annál inkább a vidék mutatott föl szomorú statisztikát ez iránt. De a sajtónak a rabbilincsből való fölszabadulás új érát nyitott. (Első száma – tudomásom szerint – 1848. május 31-én jelent meg. Szép hagyományt lehetne teremteni, ha városunkban ezen a napon megünnepelnénk a pécsi sajtó napját!)
Pécsett, 1848-ban egyszerre három lap indult meg:
A „Pécsi Tárogató” (főszerkesztő: Neuwirth Ernő Adolf) volt az első, mely csak egy-két hónapig élt.
A második volt a német nyelven hetenként kétszer megjelenő „Pressfreie Flug Blätter”. Azonban ez sem élt tovább egy-két hétnél.
A harmadik szintén német lap volt, „Fünfkirchner Zeitung” címmel, mely eleinte kétszer, majd később háromszor jelent meg hetenként. Élete azonban ennek sem tartott tovább egy évnél. Szerkesztője Neuwirth Ernő Adolf, Jellasics bevonulása alkalmából fegyverrel cserélte fel a tollat.
Vagy tíz évig volt a vármegye és a város lap nélkül. 1860. július 5-én indította meg a társadalmi irányú „Pécsi Lapok” (I.)-t Bánffay Simon. Ezen újság 1861-ben politikai jellegűvé változott. 1862. június 30-án ez is megszűnt.
Érdekesnek tartom hangsúlyozni azt, hogy Pécs városa volt egyike azoknak, hol az ipart érdeklő szaklap elsőnek adatott ki. Zsolnay Ignác 1862-ben kiadta és szerkesztette a „Pécsi Iparlapok”-at, mely azonban nem élte túl alapításának évfordulóját.
Az egyházi és tanügyi folyóirat kiadása terén is úttörőként Mendlik Ágoston által kiadott lap 1876-ig tartotta fönn magát.
1864-ben indult útjára a „Kalauz” is, mely később „Népnevelők Kalauza” név alatt is adatott ki 1868-ig. Szerkesztői: Szauter Antal, Garay Alajos és Warga Ferenc voltak.
Ezen évben október 1-én indult meg Salamon József szerkesztése mellett a „Néptanoda”, mely a tanügy terén nagy tekintélynek örvendett. 1874-ben Schneider István vette át a szerkesztést.
A Pécsi Lapok fejléce 1860
1867-től 1872-ig Bánffay Simon újból szerkeszteni kezdte a hetenként kétszer megjelenő „Pécsi Lapok” (II.)-t.
Dietrich Ignác 1868-ban „Baranya és Pécs” név alatt megindított lapja csak egy-két hétig élt, az 1869-ben kiadott „Negyvennyolcas Balpárt”-nak pedig csak a mutatvány száma jelent meg.
„Pécsi Közlöny” (I.) címmel Ramazatter Károly 1870. január 1-én indított hetilapot, mely csak az év végéig maradt fenn. Ugyanezen évben alapíttatott Gerlay Vilmos és Gutmann Joákim által a „Fünfkirchner Zeitung”, amely sokáig volt a csak német nyelven tudó s leginkább a falusi közönségnek szellemi tápláléka.
Még a színészek is adtak ki lapot itt, és pedig Kőmives Imre és Miklós Gyula 1872-ben „A Súgó” cím alatt, de csak egy negyed évig jelent meg.
Tisztelt Hetedhéthatár Olvasó!
Ha ennél többet szeretnének megtudni a pécsi újságok múltjából, szíves figyelmükbe ajánlom Surján Miklós tudós pécsi könyvtárosunk „Baranya Megye Sajtóbibliográfia” címen közétett kitűnő összefoglaló munkáját.
A pécsi sajtó múltjában történő lapozgatásunkat a következő számban folytatjuk…
Hozzászólások