Azok a régi szép idők - 25. • Hetedhéthatár

Keresés

Kultúra, művészet

Azok a régi szép idők – 25.

Szerző: Trebbin Ágost ⋅ 2012. március 31. ⋅ Hozzászólás

Címkék: Építészet, Helytörténet, Pécs

Pécs Fejek (Szerkeszi Zsadányi Oszkár és Klamár Gyula)

Pécs város építői: Marsay (Márovits) Andor (1892-1981)

Első rész

„Szidnak, gyaláznak – mi csak dolgozunk.
Építgetjük a fundamentumot
és álmodunk föléje palotát,
erős várat, kőcsipkés templomot,
melybe belefér majd egész nemzetünk,
amikor mi már régen nem leszünk.”
(Wass Albert: Építők dala)

Marsay (Márovits) Andornak, a híres pécsi építőmesternek alakját, munkásságát két riport alapján idézem fel.

Az egyiket az idős, nyugalomba vonult mesterrel Hársfai István készítette, amelyre a „Dunántúli Napló” 1980. július 6-i (4 p.) számában találtam rá.

Marsay villa (Csoronika, 1926)

Csak még egy rövid megjegyzés kívánkozik ide: A régi „Dunántúli Naplókat” lapozva, szívesen olvasgatom Hársfai István, egykori újságíró-publicista kitűnő cikkeit. Ő már nincs közöttünk, így nem tudom elmondani Neki, hogy milyen fontosnak ítélem meg szerepét Pécs kulturális életében. Sajnos én már csak életének utolsó időszakában próbáltam kapcsolatot felvenni vele, de a megbeszélt találkozóból már nem lett semmi.

A másik rendelkezésre álló „Marsay forrás”, az az érdekfeszítő riport-beszélgetés, amelyet 1979-ben nem kisebb kiválóság készített, mint Dénesi Ödön, a közelmúltban elhunyt Ybl-díjas pécsi építész-tervező.

A hivatkozott riport a „Magyar Építőipar” c. folyóirat 1979. évi 10. számában (607-612 p.) jelent meg.

A téma feldolgozása során felváltva hivatkoztam az általam értékesnek és jelentősnek ítélt két forrásmunkára.

Marsay (Márovits) Andor pécsi építész alkotó tevékenységét, szakmai pályáját – megítélésem szerint – hármas vetületben érdemes tanulmányozni:

–          Pécsi szakasz 1919-1936
–          Fővárosi szakasz (és országos ismertség) 1936-1948 (államosításig)
–          1948- 1965 (osztályvezetői állások)

Pálos templom

„A délszláv eredetű Márovits ősök Szentendrén éltek. A megsárgult családi papírok tanúsága szerint ezek az ősök is kereskedéssel foglalkoztak. Egy-egy szerencsés hazatérés után – minden bizonnyal – ők is hozzájárultak a szentendrei kincseket őrző műemlék görögkeleti templomok felépítéséhez. A család egyik későbbi ága az építőmesterségben találta meg alkotó kedvének kielégítését. Márovits András Pécsett telepedett le és az akkor már itt élő és működő neves Mischl, Erb, Lovrics és Schlégel kőműves családok mellett az egyik leghíresebb kőműves-építész dinasztia meglapítója lett. Márovits András a ma 86. születésnapjára visszatekintő Marsay Andor édesapja volt.” (Dénesi Ödön)

Márovits Andor 1892-ben született Pécsett a Hatház utca 13-ban. Iskoláit szintén itt végezte. A felsőipari iskola elvégzése után, 1917-ben vált önálló mesterré.

„A Marsay-történet 1904-ben kezdődött. Az épülő városházán jeles kőművesek munkálkodtak. Egyikük – Márovics András – a díszterem ún. fehérmunkáit csinálta. Tizenkétéves gimnazista fia minden délben vitte az ebédet a skutellában és míg a papa ebédelt, ő a napról napra gazdagodó gipszdíszítéseket nézegette. Egyszer aztán kibökte: „Édesapám, én is ezt szeretném csinálni…” Végül is kitanulta a szakmát és a háború után, 1919-ben már önálló vállalkozóként dolgozott. Marsay Andor a két háború közti Pécs legjelentősebb építőmestere volt, aki vállalatát 1936-ban két részre osztotta; a budapesti részleg hamarosan az ország egyik legnagyobb vállalatává nőtte ki magát.

A meszesi víztorony

Marsay Andor a sikerét annak köszönhette, hogy idejében felismerte az újdonságokban rejlő lehetőségeket és késlekedés nélkül alkalmazta is azokat. Ő indította el a pécsi építőszakma iparosítását. „1922-ben – emlékezik vissza erre – Budapesten egy Ney és Róna nevű cég svéd építőipari gépeket hirdetett. Hosszas tépelődés után három habarcskeverőt, három betonkeverőt, két felvonót, szalagfűrészt, csilléket, sínekkel vásároltam. Mindezt hajó hozta le Mohácsig, onnan vasúton szállítottuk Pécsre. Soha nem felejtem el: százak álltak ott a telepen, ahol most a halbisztró épülete áll és csodálták a soha nem látott gépeket, mit is tudnak. Hát ezek voltak az első építőipari gépek Pécsett. De még valamit hozott Pécsre. Épületeinek van egy közös vonásuk: csaknem mind terméskő lábazattal készült. Ezt először a Mór-kollégiumnál alkalmazta.” (Hársfay István)

Marsay nem csak elsőrendű építőipari szakember volt, de zseniálisan értett a kapcsolatteremtéshez és az üzleti vállalkozásokhoz. Így tudott kiemelkedni a konkurens vállalkozók hatalmas, szürke tömegéből.

Ez már az 1920-as évek elején megmutatkozott. Így lett az övé az akkori Pécs egyik legnagyobb vállalkozása, a Dunagőzhajózási Társaság (DGT) részére végzett jelentős lakás és kommunális építési beruházások kivitelezése.

És azután a többi fontos – elsősorban pécsi – építkezések:

Szent Mór kollégium

Dunagőzhajózási Társaság (DGT) megrendelése alapján: Pécsbányatelepi Kórház, meszesi Víztorony, meszesi-vasasi-pécsbányatelepi munkáslakások 1920-1924 évek között

MÁV Bérház Pécs 1922-1923

Irányi Dániel téri bérház (Búza tér 8.)
Tervezte: Pilch Andor (1877-1936)

Apolló Mozi korszerűsítése 1923

Hadapród Iskola tiszti lakások 1924
Tervezte: Kőszeghy Gyula (1891-1950-es évek)