„A Tettye koronázatlan királya”
„Volt egyszer egy ember, az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró csillámló homokszemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze. És az emberek, akik arra járva látták, nevettek, rajta és azt mondták: bolond. De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének. És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti. És jött az első szél: és nem döntötte össze. És jött a második szél: és az sem döntötte össze. És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.” (Wass Albert: Előhang)
Tettye fennsík
Reéh Gyuri tettyei álomvilágáról olvasva, ez az idézet jutott eszembe. Az ő „oszlopa” (vagyis a Tettye), hasonlóan a meséhez, szeretetből és hitből épült, talán ez a „titka” annak, hogy a mai pécsi emberek számára is fontos ez a kedves, közeli kirándulóhely. Ha ez így van, miért nem vigyáznunk rá jobban?
Mindenek előtt egy rövid kis kitérő.
Baráti társaságban megkérdezték tőlem, miért nevezem cikkeimben következetesen Reéh Gyurinak ezt az egykoron Pécsett oly elismert férfiút?
Egyszerű a magyarázat. Természetesen nem a tiszteletlenség motivált, hanem mert annak idején megbecsülésből és szeretetből így szólította városunk majd – korra és nemre való tekintet nélkül – minden polgára. Én sem tehettem ezt másképpen!
Bevezetésnek idekívánkozik egy cikk, amelyet a pécsi „Dunántúli Napló” 1963. július 26-i számából vettem át. A cikkben („Régi pécsi nyár”) egy idős pécsi úr, Werner István így emlékszik vissza ifjúkorának oly kedves tettyei ünnepségeire, és annak legendás alakjára Reéh Gyurira.
Tettyei vendéglők (PN. 1906. június 2.)
„Nyári vasárnapokon a város egész apraja-nagyja a Tettyére járt kirándulni. Egymást érték a tettyei népünnepélyek, amelyeknek koronázatlan királya Reéh Gyuri volt. Ő volt a Tettye leglelkesebb propagandistája, ott is lakott, villája a színészszálló mellett a sarkon, a mecseki szerpentin kezdetén állt, ott is rendezte néhanapján hetedhétországra szóló vigalmait. Szerette a bort, a tréfát, a nőket, gyakran látta vendégül jókedvű barátait, elegáns házat vitt, néhányszor Fedák Sári és más prominens színészek is vendégeskedtek nála. Markáns profilját, jellegzetes sas-orrát minden pécsi ismerte, népszerű volt mindenütt. Ő volt a legtöbb tettyei mulatság szervezője.
Meg kell adni sokszor igazán nívós produkciók színtere volt a Tettye. Annál inkább, mert Reéh Gyurinak ez szívügye volt, minden eszközzel támogatta.
A városnak több, igen képzett, jeles pirotechnikusa volt és a pécsi gyártmányokat szívesen vásárolták. Amint egészen besötétedett, felsisteregtek a fekete égre a vakító római gyertyák, a szép tarkán csillogó csillagkerekek, színes bengáli tüzek öltöztették bíborba, fénybe az öreg tettyei romokat, és ez-egy félórára tündérországgá varázsolta a sziklafal ölében elpihenő tettyei fennsíkot. Mikor a tűzijáték kialudt, mint egy varázsütésre csend borult a tájra, özönlött a tömeg le a városba.”
No, de adjuk vissza szót a mi kedves Reéh Gyuri bátyánknak.
„Hogyan fedeztem fel a Tettyét?” – teszi fel önmagának a kérdést a „király”.
A választ Tőle a „Dunántúl” 1924. április 20.-i számában kapjuk meg:
Scholz söröző a Tettyén
„Egy-egy külföldi utamról hazaérkezve, unalmas estéken felidéztem az ott látottakat és tapasztalatokat és ezek közül a meglátogatott városok közelebbi és távolabbi kiránduló helyei is megjelentek lelki szemei előtt. S midőn párhuzamot kezdtem vonni, hogy hát mi is van a külföld egyik-másik városában s mi nincs nálunk, önkéntelenül is megállapítottam, hogy kiránduló helyekben bizony nagyon szegények vagyunk és e téren, alig van valamink. A Mecsek Egylet és annak alkotásait nem érinti szerény cikkem. Az a kis csemete, melynek elültetésénél 33 év előtt (1891) magam is jelen voltam, hatalmas fává nőtt ki, alkotásai a szemet és lelket gyönyörködtetik. Ezek azonban már a messzebb kiránduló helyek keretébe tartoznak, amelyek megjárása turisztika. A közeli kiránduló helyek közé olyanokat sorozok, melyeket könnyű szerrel lehet elérni, s így hamar jut az ember jó levegőhöz, ahol a hirtelen beálló rossz idő esetén búvóhelyet lehet találni, vagy idézzük a közmondást: „kiránduló hely görbe út a kocsmába.” No, de ne vegyük ezt olyan drasztikusan.
A kiránduló hely kellékeihez tartozik még a fentieken kívül, hogy az olyan hely legyen, hol nagyobb tömegek elhelyeződhetnek, ahol a nyár folyamán hasznosat a kellemessel párosítva jótékony és kulturális célokra ünnepélyeket lehet rendezni, melyek előfeltételei ugyancsak a tágas hely, a vendéglők, nem nagy távolság s így a könnyen elérhetőség.
Ilyen helyeket találtam külföldön sokat. A volt Ausztria és a nagy Németország városai és városkái mind-mind rendelkeznek az említett kellékeknek megfelelő kirándulóhelyekkel. Nem sorolom fel a városok neveit, mert hiszen akkor nyugodtan felsorolhatnám ezen országok összes városainak nevét.”
A következő részben Reéh Gyuri a tettyei tűzijátékok hiteles történetével ismeretet meg bennünket.
Hozzászólások