Hogyan fedezte fel Reéh Gyuri a Tettyét…
Tettyei tűzijátékok története (Dunántúl, 1924. április 20.)
Tűzijáték (illusztráció)
„Az 1903. év tavaszának végén nagy falragasz keltette fel figyelmemet. Budapest székesfőváros nagyszabású Duna-ünnepély meglátogatására hívta meg az országot. Tündéri kivilágítást és soha nem látott tűzijátékot helyezett a többek között kilátásba. No nekem nem kellett több, föl Budára!”
Talán nem haragszik meg rám Reéh Gyuri, ha az 1903. május 13-án a fővárosban fényes külsőségek közepette megrendezett Dunai vízi parádé ismertetéséhez igénybe vesszük a fővárosi újságíró színes és hiteles leírását is, amelyben beszámol a nagy eseményről (Vasárnapi Újság, 20.sz. 1903. május 17.).
„Kilencedfél óra volt, mikor a monitorok ágyúi megszólaltak s huszonegy lövéssel jelezték, hogy a király, Lajos Viktor, Ottó és József Ágost főhercegekkel, Mária Jozefa és Auguszta főhercegnőkkel megjelent gyönyörű várpalotájának teraszán. Az elhelyezett zenekarok hangja felharsant s megkezdődött a tűzijáték a Gellérthegyen. Broock az angolnak neve, a ki rendezte. Legelőbb is harmincöt bombát lövellt fel, melyek sustorogva, hosszú tüzes kígyókként hatoltak fel a magasba, a hol erős dörgés közben, ezernyi apró csillagot szórva robbantak szét. Ez volt a kezdet. Ezután egy óra hosszánál tovább sziporkázott, ragyogott, dörgött a Gellérthegy. A röppentyűk, bombák százai lövelltek a magasba, a hol szétterültek, mint omló tűzgallyak, szerteporladtak kápráztató fényben és színben, mint a csillagok; vagy virágfüzérekké alakulva permeteztek alá millió szikrában; olykor zuhogó tüzes eső képében, máskor össze-vissza cikázva. Sárkányok, üstökösök, meteorok, madáralakok, pálma- és ciprusligetek röpködtek fel össze-vissza, csupa tűzből és szikrából. Egy óriási nap is emelkedett fel vakító, vöröses fényben, de csakhamar óriási durranással szétrobbant s arany, ezüst és rubin csillagokká szakadozva, sűrű eső gyanánt hullott alá. Mérföldekre ellátszott e gyönyörű fény és szikraözön. Nagy gerendaállványokon is kigyúlt a tűz, szabályos formákba osztva. Először tűzpontok a király mellképét ragyogtatták. Majd a magyar korona formája égett a sötétben és drágaköveinek színe is felcsillogott. Fehér tűz omlása a vizek nagy zuhatagait utánozta és betöltötte fénnyel az egész környéket. A merre a szem ellátott, mindenütt fény és káprázat. Maga a Duna tükre is csak úgy sziporkázott a mindenfelől rávetődő fénykévéktől, kivált a hol hullámain barázdákat hasítottak a mesebeli tündérvárakhoz hasonló kivilágított hajók. Rendes körülmények közt is felséges este, mikor a Duna s a két partról tükrére verődő ezernyi lámpa fénye olyan látványt varázsol a szemlélő elébe, a melyhez hasonlót keveset láthat széles e világon. S mind ez a szépség megsokszorozva gyönyörködtetett most.”
De Reéh Gyuri Tettye története csak itt kezdődik igazán.
„Ez a káprázatos tűzijáték álmomban is foglalkoztatott. Másnap a reggelinél az az ötletem támadt, hogy felkeresem az angol tűzijáték rendezőt, és ha maradt neki pár darab tűzijáték-tárgya – no melyik tűzijátékosnak nem marad – ezeket tőle lehetőleg olcsó szerrel megszerzem és azután azokat az én jó pécsijeimnek Pécsett bemutatom. Apró-cseprő tűzijáték készítéssel már gyermekkoromban is bíbelődtem és később a tűzoltó egylet céljaira rendezett ünnepségek alkalmából a tűzijáték készítéséhez nagyon értő néhai Károlyi Károly városi adótiszttel társultam. Veszek tehát az általunk készített tűzijátékból egy részt és annak betetőzése lesz az angilustól megszerzendő pár hatásosabb darab.
Baumann József felvétele
Felkerestem Broockot a Hungáriában. Az angol kis pipájából bodor füstfellegeket bocsátott az égnek s kijelentette, hogy hajlandó Pécsre jönni és itt 15000 koronáért megmaradt tűzijátékát bemutatni. Kijelentem, hogy ez lehetetlen, én csak pár darabot szeretnék szőlőmben vendégeimnek a csodás példányokból bemutatni. Az angol megértett, kész volt az alku és kaptam 400 arany koronáért – ma éppen 16 millió arany koronának felel meg – egy kézi podgyászt megtöltő tűzijáték részletet. Az angol aztán kölcsönadott egy, a bombák kilövéséhez szükséges mozsarat, melyet véletlenül készakarva mindezideig elfelejtettem visszaküldeni.
Hazajövök és összetoborzom művészgárdámat „a nagy titok” című asztaltársaság tagjait, kikről Nikelszky Géza barátom a Pécsi Lapok karácsonyi számában mint egy kis kulturtényező tagjairól kedvesen emlékezett meg.
A „nagy titok” leventéi készségesen bocsátván tehetségeiket rendelkezésemre, kifejtettem programomat, amely szerint a Tettyén a nyár folyamán nagyszabású ünnepélyt rendezünk és azon többek között a budapesti tűzijátékot is bemutatjuk méltó keretben.”
Hozzászólások