Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában - 35. • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 35.

Csak még néhány gondolat a Tettyéről

Reéh Gyuri, mint a tettyei ünnep legilletékesebb rendezője és az ünnepség megálmodója, mintegy 20 év távlatából így emlékezett vissza erre a nagy, pécsiek által oly sokáig emlegetett eseményre (Dunántúl, 1924. április 20.):

Út a Tettyére

„És jött a nagy nap, a júniusi ünnepély! De jaj, amikor a falragaszok csalogató szavai után indulva az emberek ezrei lepték el a fennsíkot, háromszor szakadt nyakunkba az eső. A közönség azonban állta rendületlenül és várta a beígérteket. S miután a délutáni mókákkal betelve s kissé kifáradva este nyolc óra után kigyúltak a piros és fehér színekben pompázó, ezer és ezer gyertyafényű ívlámpák, nappali világításba helyezve a Tettye pázsitját s annak mozgó-nyüzsgő embertömegét, ezrek ajkáról hangzott fel a bámulat szava: Ilyet a mi Tettyénk még nem látott. Csodás szép újdonság volt. S midőn a közönség ezzel is betelt, 9 órakor kezdetét vette a tűzijáték. Nem én mondom, hanem mindazok, akik a budapesti Duna-ünnepélyt látták, hogy ez egy kis Duna-ünnepély volt Duna nélkül.”

„Ugye érdemes volt a Tettyét felfedezni? És ehhez elhatározást részben Albion fentebb említett fia adta meg. A kölcsönkapott rakétamozsarat kegyelettel őrzöm s valahányszor az azon levő feliratot, az öntöttvason préselt aranyozott betűket „Brock and Son London” olvasom, a felfedezett Tettyét látom magam előtt. A mozsarat, mint a Tettye történetével összefüggő tárgyat, a város múzeumának ajánlom fel.”

Reéh Gyuri Tettye melletti lelkes érvelése meghozta a sikert. A pécsi sajtó (Pécsi Napló, 1906. augusztus 5.) a következő év nyarán már a megélénkülő Tettye esti életéről számolt be.

Tettye. Rohbock-Kurz acélmetszete (1860)

„Az idén azonban fordulat állott be, erős lendülést vett a tettyei élet. Tagadhatatlan, hogy ez elsősorban is a Gyuri út megépítésének köszönhető, meg a nagy agitálásnak, amellyel a Tettye legnagyobb barátja Reéh Gyuri igyekszik folyton megkedveltetni a Tettyét a közönséggel. Ez a nagy agilitás lassan már kezdi meghozni a gyümölcsét. A közönség egy része – az igaz, hogy még mindig kis része – máris felfedezte a Tettyét. Rá jött arra a tudatra, hogy nincs kellemesebb, egészségesebb, jobb kirándulóhely, mint a Tettye. S a közönségnek ez az okos része már naponta felkeresi a Tettyét. Este, ahogy szűnik a rekkenő meleg, megélénkül a Gyuri út. Egész társaságok keresik fel a Tettyét, akik ott keresnek menedéket a város fojtó, meleg, romlott levegője elől. Néhány család állandóan fennlakik a villákban, de igen sokan vannak ezenkívül, akik mindennap ott költik el a vacsorájukat. Nem az a vidámság, amelyre a pezsgődurrogás, meg a cigánymuzsika hangolja az embert, hanem az a vidámság, amelyre a szabad természet csudás bájának és egyszerű fenségének élvezete készteti azt, aki a természetet csak keveset is képes megérteni. De azért a Tettyének is meg van a maga muzsikája. Az est csendjébe belecsendül Fedák Sári csicsergése, Alberti Verner érces tenorja, sőt különböző katonazenekarok muzsikái, természetesen gramafon útján, amit ugyancsak Reéh Gyuri kormányoz nagy szakértelemmel, nem kis örömére a gyermekeknek. Mert amikor megszólal a gramafon, vége szakad a jókedvű gyermek hancúrozásoknak, egyszerre odasereglik apraja-nagyja és csudálkozó bámulattal hallgatják azt a száztorkú nagy sárga trombitát. De ez csak egyik oldala a Tettyei esti életnek. Ez mind a vendéglő körül történik. Pedig a Tettyének megvannak minden este az ingyenes élvezői is. A közeli utcák lakói seregestül sietnek fel vacsora után. Az öregebbje sétál, a fiatalabbja játszik, futkároz. És istenem csudálatos-e, ha a tettyei estéknek meg van a maga romantikájuk. Hiszen olyan ábrándosan mosolyog le a kandi holdvilág, olyan festői látványt nyújtanak a romok, a fennsíkot szegélyező meredek hegyormok, olyan balzsamos, bódítóan üde levegő csapja meg az arcunkat a Tettyén, akár tavasszal. Pedig a tavasz… a tavasz… be sok bimbót fakaszt! Én édes istenem csuda-e, ha a Tettyének is meg van a romantikája.”

Úgy gondoltam, kedves kötelezettségemnek teszek eleget, amikor a Tettye-cikk sorozat befejezéseként közlöm azt a rövid kis hírt, amely arról tájékoztatja a pécsi közvéleményt, hogy Reéh György a városért végzett önzetlen munkájáért magas kitüntetésben részesült (erről a Pécsi Napló, 1906. február 2.-i számában olvashatunk):

„A hivatalos lap legközelebbi száma hozni fogja, hogy a király Reéh Györgyöt, Pécs szab. kir, város tanácsosát a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. Őszinte örömmel és jóleső érzéssel vettük ezt a hírt, mert a jelen esetben a királyi kegy oly férfiút tüntetett ki, aki erre a legnagyobb mértékben rászolgált. Egy gazdag, eredményekben dús munkásságot ért ma a kitűntetés, egy olyan férfiú munkásságát, aki évek hosszú sora óta minden percét, minden gondolatát a közügynek, a közművelődésnek, a közjótékonyságnak szentelte. Hogy mije Reéh György Pécs város társadalmának, annak elmondását megkísérelni is fölösleges volna e város fiai előtt, akik nemcsak valamennyien jól ismerik az ő személyét, de valamennyien tisztelettel és szeretettel veszik is őt körül. Ezért őszinte a mi örömünk, az egész város öröme, amidőn e kitűntetés híréről értesülünk.”

Következő rész

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS