Bulgária - 7. A Rila-hegységben • Hetedhéthatár

Nagyvilág

Bulgária – 7. A Rila-hegységben

Bulgária délnyugati részének természeti, és kultúrtörténeti, vallási értelemben egyaránt kimagasló területe a Rila-hegység. Az ország, de egyúttal a Balkán-félsziget legmagasabbra emelkedő hegysége, csúcsa a 2925 m magas Muszala. A Rila elnevezés trák eredetű, melynek jelentése vízben bő hegység. A név reális, hiszen itt ered Bulgária három jelentős folyója, a Marica, az Iszker és a Meszta. A folyók mellett a terület látványértékét a körülbelül 200 jégkorszaki eredetű tó növeli. A Rila-hegység az aktív turizmus kedvelt célterülete, nyáron a gyalogtúrázók, télen pedig a síelők, a téli sportok kedvelői előszeretettel látogatnak ide.

A Rila-hegység vonulatai

A hegység nyugati részének látványossága a különleges geológiai képződmény, a Stob-i földpiramisok. A laza szerkezetű, könnyen pusztuló üledékes kőzetek rendkívül változatos formavilága távoli vidékekről is sok látogatót vonz, különösen naplemente idején látványos a vöröses-narancsos színekben pompázó sziklaformák rengetege.

A Rila-hegység hírnevét elsősorban nem az itt található természeti képződményeknek, vagy az aktív kikapcsolódási lehetőségeknek köszönheti, hanem a több mint ezer éve működő kolostornak. A kolostor alapítása a 9-10. században élt remete, Rilai Szent János, Bulgária védőszentje nevéhez fűződik. János fiatal korában isteni útmutatásra választotta a remeteséget, a Szent Demeter kolostorba vonult, szerzetesnek. Itt hozzászokott az aszkétikus élethez, majd remeteként folytatta életét a Rila-hegységben. Eleinte saját maga által épített kis kunyhóban, majd később egy barlangban élt, vadon termő növényeket, terméseket fogyasztott. A környékbeli pásztorok gyakran keresték fel, hogy áldást kérjenek tőle; János többüket meggyógyította, sikeres ördögűzéseket hajtott végre. Híre egyre jobban terjedt, még I. Péter orosz cárig is eljutott. A cár személyesen kívánt találkozni Jánossal, a legenda szerint tapasztalt vadászok segítségével kívánta a találkozást tető alá hozni. A találkozás nem sikerült, de a cár nagyrabecsülése jeléül ajándékokat kívánt adni neki. János az ételt elfogadta, de az aranyat nem; válaszlevelében a kegyességre utasította az uralkodót, aki a pergament magával hordozta, sokszor elolvasta, és nagy becsben tartotta. János egész hátralévő életét a Rila-hegységben töltötte, miközben egyre többen követték példáját. Egy közeli barlangban templomot alakítottak ki, a remete szállásához közel kolostort alapítottak – ez lett a híres Rilai kolostor őse. János 946-ban halt meg. Holtteste csodás módon hosszú időn át épségben megmaradt, nem indult oszlásnak. Sírjánál betegek imádkoztak, akik gyógyulást nyertek. A szent holttestét több alkalommal „költöztették” különböző helyekre, az 1180-as években még Magyarországra is eljutott. 1468-ban kerültek vissza a szent földi maradványai Rilába, a végső nyughelyére.

A kolostor udvarában

Rilai Szent János amellett, hogy a bolgárok védőszentje, az egész ortodox világban nagy tisztelet övezi. A szent ábrázolása az ikonfestészet kedvelt témája mind a mai napig, az eredeti Rilai Szent János ikon másolata ma is a legkedveltebb ajándéktárgyak közé tartozik a Bulgáriába látogató turisták körében.

A bazilika kupolái

A Rilai kolostor a Rila-hegység nyugati részén helyezkedik el, hosszú, egyre jobban elkeskenyedő völgy mélyén. Az épületegyüttes ősi magját a 10. században emelték. A kolostor virágkora a 12-14. századra tehető, fontos igazgatási-politikai szereppel is bírt. A térségben sok tehetséges építész, író, költő, festőművész dolgozott. A 14. században az Oszmán Birodalom része lett Bulgária, ekkor a kolostor többször esett áldozatul fosztogatásoknak, rongálásoknak. A 15. századtól – Szent János holttestének visszaérkezésével egyidejűleg – a rilai kulturális és vallási élet újjászületett, kapcsolatokat építettek ki az oroszországi, szerbiai, romániai, görögországi ortodox egyházakkal, pénzadományokat, könyveket, kegytárgyakat, miseruhákat kaptak külföldről. A kolostort az évszázadok alatt több alkalommal felújították, átépítették; mai formáját 1847-ben nyerte el.

Freskó

Az épület első pillantásra várkastélynak tűnik, magas, terméskő falakkal, apró ablakokkal. A kapun belépve szabálytalan alaprajzú udvaron találjuk magunkat, középen a Szent Szűz születése bazilika, tőle balra a Hrelju 14. századból származó tornya, körös-körül az árkádos folyosók, ízlésesen díszített kialakítással.

Freskók sokasága

Az épületegyüttes középpontjában álló bazilika jelenti a legfőbb látványosságot, falait kívül-belül freskók sokasága díszíti. Az alkotások több festő keze munkáját dicsérik, közülük egyedül Zaharij Zograf látta el a műveket kézjegyével – az ő freskóival a Trojani kolostorban már találkozhattunk. Figyelemre méltó a templom ikonosztáza, rajta Krisztus életének eseményei, valamint szentek láthatók. Az ikonosztáz királykapuja mellett található Rilai Szent János sírja.

Szimatron

A kolostor udvart körbejárva megcsodálhatjuk az ajtók körüli egyszerű, de annál ízlésesebb díszítő motívumokat, a korlátokra kiteregetett szőnyegeket. Az egyik oldalon egy kötélre lógatott deszkára lehetünk figyelmesek – ez a deszka a szimatron, mely a harangot helyettesíti. Ennek ütögetésével hívták a hívőket istentiszteletre a török időkben, amikor tilos volt a harangozás, nehogy Allah hitének mindenhatóságát megzavarják. A kolostor épületegyüttesében négy kápolna is található, ezek bejáratai az udvarról nyílnak. A múzeumban számos régi műtárgy tekinthető meg, valamint egy gazdag ikongyűjtemény.

Érdemes a kolostortól távolabb is körülnézni, a környező erdőkben több kápolnát tekinthetünk meg, köztük azt a zarándokhelyet, amely Rilai Szent János utolsó lakóhelyén került kialakításra.

(A szerző felvételei)

Következő rész

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS