Amióta hasa kongó,
szomorkodik a nagy hordó,
az élete mire volt jó?
Manapság a legfőbb gondja,
kárba vész sok tölgyfadonga.
A pincében minden enyész,
vastagon a fehér penész.
Régi világ jut eszébe,
vígan élt a falu népe.
Énekelve szüreteltek,
puttonyaik sorra teltek.
Bornak valót kádba hordták,
a tavalyit kóstolgatták.
Hordóknak is jó világ volt,
érlelgették a vörös bort.
(Akkoriban színek közül
legkedveltebb a vörös volt.)
Elmúlt már a vígság kora,
a hordónak nincsen bora.
A szőlőhegy elcsendesült,
felette az ég beborult.
Nem szól már a bordal, ének…
Híre sincs már a vörösnek,
híre sincs még a fehérnek.
Hozzászólások