Rozsdavörösen,
kalucsniban cuppog…, rőt
lábnyomában már
annyiszor jártam,
mégsem tudok betelni
vele, … kincseket
szór a világba…
narancs színű és rubin
gyöngyei száz és
száz falevelet
festenek, végül a zöld
már csak gondolat,
csak emlék lehet…
… és bárhogy is…, még most sem
tudom, hogy ezt hogy
teszi: kopottas
kofferében keres, szép
csöndben kendőjét
nyakába veszi,
…vacakol,… s előhúzza
lassan a telet…
Ez a vers egy igazi festmény!
…köszönöm!
Nagyon hangulatos, szép vers, hűen fejezi ki a vörös és sárga színek tobzódását az őszi erdőben.
Köszönöm szépen!