Müller Péter a legnépszerűbb kortárs ezoterikus-spirituális író Magyarországon. 1936-ban született. Foglalkozása szerint dramaturg és író. 1955-ben az I. István Gimnáziumban érettségizett. Azóta a Madách Színháznál tevékenykedik. Két gyermeke van és nyolc unokája. Feleségével 1956-ban ismerték meg egymást és ennek a szerelemnek volt egy nyitánya az író halál közeli élménye, amelyről több művében is írt már. Feleségével a mai napig együtt élnek.
2013 október 17-én került sajtóbemutatásra a Rivaldafény Kiadónál megjelent legújabb könyve amely a „Férfiélet, női sors” címet viseli. Az íróval László Ágnes író, újságíró beszélgetett a zsúfolásig megtelt Örkény István könyvesboltban Budapesten.
Kérdésére, hogy kihez írta könyvet, a következőket felelte. A könyvet Veronikának, hetediknek született unokámnak írtam, akibe szerelmes vagyok. László Ágnes kérdésére, hogy miért nem feleségének, a következőt válaszolta. Feleségemet 1956 óta ismerem, és boldog vagyok, hogy egy ilyen királynőt adott nekem az Isten. Ő nagyon öntudatos nő, az ilyen nőkkel nem könnyű együtt élni.
Így ír múzsájáról az előszóban: „Az Örök ember, a kis Buddhát mostanában nyeli el a szerepe, és lesz belőle nőci. Mindenlátó, csodálatos szemével tud már varázsolni. Már tud nézni kedvesen, vadul, kacéran és dögösen. Le tud venni a lábamról. Nem úgy, mint egy nagypapát, hanem ,mint egy pasit.
Meg tud nyomni bennem olyan gombokat, amelyeket csakis azok ismertek, akibe valaha beleszerettem. Veronika tud szerelmet kelteni.
A Búcsú szóban így ír Veronikához:
„És Milyen nő lettél, Veronika?
Én látom. Innen a múltból megidézlek, és látlak húsz, huszonöt, harmincévesen…
Művész lettél, szegénykém, egy olyan korban, amelyben nem kell már művészet. Sokan szerettek, te is sokszor voltál már vadul és boldogtalanul szerelmes. Most éppen egyedül élsz. A szónak lelki értelmében. Magad vagy éppen. Átélted már a „varázslónő sorsszerepének, sok győzelmét és keserves kudarcát. S talán… ha jól… igen, jól látom… sikerült megvalósítanod azt, amit magaddal hoztál, és amit a csecsemőszemedben láttam meg először… amit később anyádtól, nagyanyádtól tanultál: önérzetes nő lettél Veronika. Magad ura. Megérlelte benned a rengeteg küzdelem. Látom, hogy sok-sok ember vesz körül, akikre rásugárzott a varázserőd, s akiket éppen tanítasz…
Befejezésként a fülszövegből idézek néhány gondolatot. „A férfinak vissza kell találnia elárult, magas szellemi valójához és alázatához. Ehhez az önös énjének össze kell törnie darabokra. A nőnek pedig meg kell találnia önmagát és a méltóságát, amit még keresni sem engedélyezetek neki , soha.”
A könyvet nőknek férfiaknak egyaránt tiszta szívvel ajánlom.
Hozzászólások