A pécsi Ágoston-téri templom – 2.
A pécs-budai külvárosi templom restaurálása (1912)
Szent Ágoston főoltár kép
A pécs-budai külvárosi plébániatemplomban csak most kezdhették meg a vakolási munkát, mert a drávai homok, melyet a vakolat készítésénél használnak, csak most érkezett meg. A templom belsejét teljesen újra vakolják ki, hogy a festés jó alapot nyerjen. A szentély falainak alját 3 méter magasságban ceresettel vonják be, hogy a felhatoló talajnedvességet elszigeteljék. A régi vakolat leverése után kitűnt, hogy a templomhajó, kezdve a szentélyválasztó ívtől egészen az orgonakarzatig török épület, mely terméskőből van építve.
Tolentinói Szent Miklós a diadalív északi olalán
A szentély, az orgonakarzat, a torony és a sekrestye karzatával együtt 18. századbeli toldalék, mely téglából van készítve, csak a sarkokon vannak nagy faragott kövek alkalmazva. Minthogy pedig e toldalékok készítésekor a barokk stílus volt az uralkodó, a török részhez a hajóban is falpilasztereket toldottak téglából minden falkötés nélkül és ezekből nőnek ki a szintén 18. századbeli téglaboltozat 1 méter széles hevederívei. A török rész egy olyan négyzet volt, melynek egy belső oldala 10.80 méter hosszú. Méretei egyeznek a Polgári Kaszinó padlásán jól látható török templommaradék méreteivel. Déli, északi és keleti falán előtűntek a szamárhátú és csúcsíves, kőkeretű ablakok, egymás felett mindig kettő. Most természetesen be vannak falazva és a vakolattal való bevonás után ismét el fognak tűnni. Szőnyi Ottó dr. múzeumi igazgató azonban gondoskodott arról, hogy az érdekes részletek fényképben megörökíttessenek a Városi Múzeum képtára számára. Némely helyeken, különösen az északi fal külső felén még a török vakolat-réteg is megmaradt, mely rendkívül kövér mészhabarcs. A déli fal – úgy látszik – kívül nem volt bevakolva, hanem simára faragott kőburkolatú volt, melynek hézagolása úgy történt, hogy a vakolathézag a kövek felületén kiemelkedik. Mikor az Ágostonrendi szerzetesek a 18. században katolikus templommá alakították át a török épületet (valószínűleg mosé volt), akkor a keleti és nyugati falát áttörték, hogy ott az új szentélyhez, itt az orgonakarzathoz közvetítsék a bejárást. A szentély felöli török falból mégis meghagytak annyit, hogy az imént említett ablaksorok fele megmaradt itt is. A déli falba ellenben új ablakokat törtek s azért itt csak az alsó török ablakívek maradtak meg közvetlenül az új ablakok alatt, Az északi fal keleti felére a szószék feljárata került, tehát itt a török ablakok elpusztultak, ellenben e fal nyugati végén mindkét egymásfeletti ablak megmaradt. Figyelmébe ajánlom a városi mérnöki hivatalnak, mint a munkálatok vezetőjének, hogy az északi fal török ablaknyílásainak köveit ne vakoltassa be, hanem hagyja meg láthatólag, mint ahogy az a déli oldalon a Baldauf-vezette átalakításkor történt. Ezzel csak nyer az épület történelmi becsében. A török rész bizonyára kupolás volt.
Vir Dolorum diadalív északi alsó festménye
A szentély északi falán látható egy befalazott ajtónyílás és felette egy szintén betömött ablakkeret. A szentély keleti falán, jó magasan az oltár felett ugyancsak van egy befalazott nagy ablaknyílás. Ezek az Ágostonrendiek korában készültek és később használaton kívül helyeztettek.
Szent Anna és a gyermek Mária a diadalív déli részén
A festés terveit serényen készíti Jámbor Lajos festőművész. A szentély északi és déli falára kerülő két jelenetet: Szent Mónikát fiával, Szent Ágostonnal és Szent Ágostont a tenger partján az angyallal most fejezte be a művész. Sikerült kompozíciók, különösen kellemes a színhatásuk. Az oltár fölé a mennyezet hajló ívére került Urunk színeváltozása, a hajóba pedig a négy evangélista. A mennyezet világos színekben csak dekoratív festést kap, hogy a kissé sötét helyiség világítása ne csorbuljon. A kápolnában levő Mücke-féle olajfestmény, mely a falon van, megmaradt művészi értéke miatt, csak felfrissíti őket Jámbor. Éppígy felújíttatnak az összes oltárképek. Az oltárokat újra aranyozzák és a vörös márvány főoltárt, mely néhai Vogl pécsi kőfaragómester sikerült műve, régi fényében helyezik vissza. Bizonyára pompás hatású lesz az orgonakarzat ívére készülő Szent Cecília jelenete, amelyet Jámbor fest meg. A két új gyóntatószéket Hoffmann Károly pécsi asztalosmester készíti. A szentélykorlátot kissé hátrább tolják, hogy a hívek számára több helyet biztosítsanak.
Remélhetőleg örömük fog telni az adakozó híveknek az új pompába helyezett templomban. (Dunántúl. 1912. szeptember 6. 2-3 p.)
1935. év júliusában Gosztonyi Gyula tervei alapján bővítették a templomot, a szentély északi oldalán oratóriummal ellátott sekrestye épült.
A Szent Ágoston templom fő- és mellékoltárainak képei
Mária portré a diadalív déli alsó festménye
A főoltár fölött az apszis keleti falsíkján, festett barokkos oltár-retabulum sziluettjében függ Szent Ágoston sötét tónusú festménye. Mint a pelagianizmussal szemben a kegyelemről és az eleve elrendeltetésről kifejtett tanainak lánglelkű hirdetőjét, ábrázolásain püspökként vagy az ágostonos kanonokok viseletében, égő szívvel attributizálják. Itt az előbbinek megfelelő változatban, égő szívét magasba emelt baljában tartva ábrázolta az ismeretlen 18. század végi festő. (Pécsi Szemle 2008. évi, őszi száma Boros László: Az Ágoston-rendiek pécsi temploma 33. p.)
Fájdalmas Anya kápolna
A mai állapot szerint négy mellékoltára van a templomnak. A diadalív hajó felöli északi és déli oldalán, valamint egy-egy a két kápolna öblében foglal helyet. (Ebből kettő festmény, kettő szoborcsoport). A Tolentinói Szent Miklós festménye, amely a 18. század végéig a főoltárhoz tartozott, jelenleg az északi mellékoltárt ékesíti. Az oltár kiegészítő festménye a töviskoszorús Vir Dolorumot ábrázolja. Az ellenkező oldalon Szent Anna és a gyermek Mária festménye látható Szentháromság-szimbólum, Joachim és puttók körében. Mindkét mellékoltár a neoreneszánsz ízlésében készült. A Szent Anna oltár kiegészítő festménye egy, stílusában az oltár architektúrához illő, finom színvilágú, kedves Mária portré. (Idézett mű… Boros 34-35. p.)
Jézus-Szíve kápolna
Ha hirtelen feltenné valaki a kérdést, mit tartanék a Szent Ágoston templom legfőbb ékességének, gondolkodás nélkül válaszolnék: az északi kápolna Pieta carrarai márványból megálmodott szoborcsoportját. Eredetileg a Székesegyház részére készült alkotást Franz Bauer budai szobrászművész 1789-ben készítette (Boros László kutatása szerint).
A déli kápolna Jézus-Szíve oltárát díszítő carrarai márvány Krisztus szobor már a 20. század gondolatvilágát követi.
Hozzászólások